Élt egyszer a dúsan termő völgyben egy nagygazda. Józsefnek hívták. Évszázados fák között mesés kerteket gondozott, rózsái, virágba borult cserjéi mérföldekről hívogatták a részeg méheket. Gyümölcsfái tele voltak hamvas barackkal, pirulós körtével, mézszínű mandulával. József gazda növényeinek messzeföldről csodájára jártak az emberek. A szomszéd birtokosok mégsem ezért irigyelték József gazdát, hanem a madaraiért. Csodás gyümölcsöseiben mindig zengett a madárdal és árnyas, fás kertjeiben meg- megcsillant a pompás, színes tollak fénye itt is, meg ott is. Napsütötte foltokon átcikázó madarak viharzottak ágról-ágra. Sokan szerették volna kikutatni a titkot, hogyan lehetséges, hogy a sokféle ritkábbnál ritkább jószág megmarad a birtokon és ott lakik - mert bizony az odébb fekvő völgyekbe csak olyan mindennapi rigók, meg fülemülék jártak vendégségbe. Egy nap távoli jóbarát érkezett vendégségbe József gazdához. Bizony, ő is elcsodálkozott, kérdezősködött, de a gazda csak mosolygott és ...
