József gazda madarai
Élt egyszer a dúsan termő völgyben egy nagygazda. Józsefnek hívták. Évszázados fák között mesés kerteket gondozott, rózsái, virágba borult cserjéi mérföldekről hívogatták a részeg méheket. Gyümölcsfái tele voltak hamvas barackkal, pirulós körtével, mézszínű mandulával. József gazda növényeinek messzeföldről csodájára jártak az emberek.
A szomszéd birtokosok mégsem ezért irigyelték József gazdát, hanem a madaraiért. Csodás gyümölcsöseiben mindig zengett a madárdal és árnyas, fás kertjeiben meg- megcsillant a pompás, színes tollak fénye itt is, meg ott is. Napsütötte foltokon átcikázó madarak viharzottak ágról-ágra. Sokan szerették volna kikutatni a titkot, hogyan lehetséges, hogy a sokféle ritkábbnál ritkább jószág megmarad a birtokon és ott lakik - mert bizony az odébb fekvő völgyekbe csak olyan mindennapi rigók, meg fülemülék jártak vendégségbe.
Egy nap távoli jóbarát érkezett vendégségbe József gazdához. Bizony, ő is elcsodálkozott, kérdezősködött, de a gazda csak mosolygott és nem felelt. Már lassan egy hét is eltelt, az embernek fúrta az oldalát a kíváncsiság, de nem lett okosabb.
Szombat este aztán idegen féle ember érkezett a házhoz, József gazda mégis ismerősként köszöntötte. Valami nagy és zörgő dolgot hozott, de a sötétben nem látszott, hogy mi az. Reggel kiderült, hogy egy szépséges madár gubbaszt a tornác kalitkájában. A kalitka ajtaja nyitva, ő mégis bizalmatlanul figyel kifelé...
- Máskor is jönnek ám népek, tőlük is megveszem a madaraikat és bőséges jutalmat kapnak cserébe. - árulta el József gazda. - Madaraim olyan élelmet kapnak, amiről egyikőjük sem mondana le szívesen. Legízesebb gyümölcseimből és magvaimból etetem őket. Aztán kis idő múltán észreveszik, hogy kinyitottam a kalitka ajtaját. Vannak, akik szinte azonnal kirepülnek - néhányan el is pusztulnak, mert nem találnak a messziségben nekik való táplálékot. Mások, mint ez is itt, csak lassan hiszik el, hogy szabadok.
Sokan maradnak tehát nálam és a kertjeimben élnek. Ha énekelnek örömöt szereznek vele nekem, ha pedig rájuk süt a nap, szépségük gyönyörködteti a szememet. Ha jól figyelsz láthatod, jónéhány olyan is van közöttük, akiket irígy szomszédaim észre sem vesznek. Ők a kicsik, a szürkék. De begyük tele van és tolluk fényes az erőtől. Mindnek külön története van és mind megismernek engem.
A vendég elgondolkodott és megvakarta a feje búbját. Valahogy nagyon ismerős volt neki ez az egész történet. De meg nem tudta volna mondani, miért.
*
