Kicsoda Jézus? II

Átfogó tanulmány Krisztus személyéről, eredetéről és munkájáról II.

3. Az Isten Országának hirdetése

A központi üzenet: Isten Országa

Jézus prédikációjának középpontjában az állt, hogy bejelentette: eljött az Isten Országa. Márk így foglalja össze Jézus üzenetét: „Eljött az idő, közel van az Isten országa; térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” (Márk 1:15).
Isten Országa {országlása, uralma} egyszerre volt „már megérkezett” és „még nem érkezett meg”. Már megérkezett Jézus személyében és szolgálatában – bárhová ment, Isten uralkodása betört az emberi történelembe. Mégis, még nem érkezett meg teljes mértékben – az Jézus második eljövetelére várt, amikor minden bűn, szenvedés és halál örökre megszűnik.
Jézus ezt világossá tette, amikor bizonyos farizeusoknak azt mondta, hogy „a királyság köztetek van” (Lukács 17:21). A Király megérkezett, és vele együtt a királyság is. Csodái, gyógyításai és ördögűzései mind annak a jelei voltak, hogy Isten uralma visszaszorította a bűn átkát és Sátán uralmát.
A Királyság azonban csak az új ég és az új föld eljövetelével valósul meg teljes mértékben, ahol már nem lesz bűn, szenvedés és halál. Addig is a Királyság halad előre, ahogy az emberek bűnbánatot tartanak, hisznek az evangéliumban, és életüket a Király hatalmának alávetik.

A bűnbánatra és hitre való felhívás

Jézus prédikációi következetesen kétféle válaszra szólították fel az embereket: bűnbánatra és hitre. A bűnbánat azt jelentette, hogy elfordulnak a bűntől és az önuralomtól, elismerik lelki/szellemi csődjüket és a Megváltóra való szükségüket. A hit azt jelentette, hogy bíznak Jézusban, mint Isten által küldött Messiásban, és hiszik, hogy csak ő tud megmenteni.
Ez nem az önfejlesztés vagy az erkölcsi megújulás üzenete volt. Ez egy radikális átalakulás üzenete volt, amely Isten uralmának való alávetésen keresztül valósul meg. Jézus hirdette: „Ha nem tértek meg, mindnyájan hasonlóképpen el fogtok veszni” (Lukács 13:3, 5). Megkövetelte az emberektől, hogy számoljanak a követésének árával, és figyelmeztette őket, hogy a tanítványság megköveteli az önmegtagadást, a kereszt napi felvételét és az élet elvesztését annak megmentése érdekében (Lukács 9:23-24).
A jó hír (Evangélium), amelyet Jézus hirdetett, az volt, hogy az emberiség Isten elleni lázadása ellenére Isten irgalmában megadta az üdvösség útját Fia által. Azok, akik megbánják bűneiket és hisznek, bűnbocsánatot, Istennel való kibékülést és örök életet kapnak az Ő Országában.

Jézus mint saját üzenete középpontja

Érdekes módon Jézus saját üzenete középpontjába helyezte magát. Nem csak a királyságról prédikált, hanem azt is állította, hogy ő a Király. Nem csak Isten akaratáról tanított, hanem azt is állította, hogy ő Isten Fia, egyedülálló hatalommal. Nem csak az üdvösségre mutatott rá, hanem azt is állította, hogy ő Az út, Az igazság és Az élet: egyedül ezen keresztül juthatnak el az emberek az Atyához (János 14:6).
Jézus azt állította, hogy hatalma van a bűnök megbocsátására (Márk 2:5-7), hogy ő a Szombat ura (Márk 2:28), hogy ő ítélkezik az élők és a holtak felett (Máté 25:31-46), és hogy örök életet ad (János 10:28). Elfogadta az imádatot (Máté 14:33; János 9:38), és kijelentette, hogy az ember örök sorsa attól függ, hogyan reagálnak őrá, személyesen (Máté 10:32-33).
Ezek az állítások vagy igazak voltak, vagy teljesen istenkáromlóak. Középút nem volt.
Ahogy a skót prédikátor, „Rabbi” John Duncan (1796–1870) fogalmazott:

„Krisztus vagy tudatos csalással megtévesztette az emberiséget, vagy ő maga is megtévesztett és önmagát is megtévesztette, vagy pedig isteni volt. Ebből a trilemmából nincs kiút. Ez elkerülhetetlen.” ^a

a) Knight, William (1870). Colloquia Peripatetica. 109. o.
Knight utal rá, hogy az idézett beszélgetések 1859 és 1860 nyarán zajlottak.

C.S. Lewis (1898-1963) híres idézete ugyanerre mutat: „Jézus vagy hazug volt, vagy őrült, vagy az Úr.” A csodák, a beteljesült próféciák és azok tanúsága, akik legjobban ismerték, mind az igazságra mutatnak: ő volt az Úr.

4. A tanítványok elhívása és képzése

Követők elhívása

Jézus szolgálatának kezdetétől fogva embereket hívott magához, hogy tanítványai legyenek. Az elsőket, akiket elhívott, halászok voltak: Simon Péter és András, Jakab és János. Nekik azt mondta: „Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket” (Máté 4:19). Ők azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt.
Később (Lévi) Mátét hívta, aki adószedő volt, az egyik legmegvetettebb szakma a zsidó társadalomban. Jézus látta, hogy Máté nem az, ami, hanem az, amivé válhat. Ebből a sokszínű csoportból – halászok, adószedő, zelóta (politikai forradalmár) és mások – Jézus kialakította a tizenkét apostol magját, akik szemtanúi lettek szolgálatának, halálának és feltámadásának.
Jézus tanítványképzése megtestesült (tanítás, példa) volt – tanítványaival élt, lehetővé téve számukra, hogy minden helyzetben megfigyeljék őt. Figyelték, hogyan imádkozik, hogyan bánik az emberekkel, hogyan kezeli az ellenállást, hogyan reagál a szükségletekre, és hogyan osztja be az idejét. Nemcsak formális tanításából tanultak, hanem példájából is.

Felkészíteni őket a Misszióra

Jézus nemcsak szavakkal tanította tanítványait, hanem elküldte őket, hogy gyakorolják az elsajátítottakat. Felhatalmazta őket, hogy démonokat űzzenek ki és betegségeket gyógyítsanak, és elküldte őket, hogy hirdessék: „Közel van a mennyek országa” (Máté 10). Amikor visszatértek, örömmel számoltak be arról, amit Isten rajtuk keresztül tett (Lukács 10:17).
Ez a gyakorlati képzés felkészítette őket a korai egyház vezetőinek jövőbeli szerepére. Jézus figyelmeztette őket, hogy üldöztetésnek lesznek kitéve: „A tanítvány nem nagyobb a tanítójánál, sem a szolga a gazdájánál... Ha a ház urát Beelzebulnak nevezték, mennyivel inkább fogják rágalmazni a ház népeit” (Máté 10:24-25).
Emellett természetfeletti segítséget is ígért nekik: „Amikor átadnak titeket, ne aggódjatok, hogy mit mondjatok vagy hogyan mondjátok, mert abban az órában megadatik nektek, mit mondjatok. Mert nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke beszél rajtatok keresztül” (Máté 10:19-20).

Jézus kinyilatkoztatja identitását és küldetését

Döntő fordulatot jelentett, amikor Jézus megkérdezte tanítványait: „Ti mit mondtok, ki vagyok én?” Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Máté 16:15-16). Jézus megerősítette, hogy ez a kinyilatkoztatás az Atyától származik, és egyértelműen tanítani kezdte őket közelgő haláláról és feltámadásáról.
A tanítványoknak nehéz volt elfogadni ezt a tanítást. Ők egy győztes Messiást várták, aki megdönti Róma uralmát és Izrael politikai dominanciáját megteremti. Ehelyett Jézus szenvedésről, elutasításról és halálról beszélt. Péter még Jézust is megdorgálta ezért a tanításért, de Jézus élesen helyre tette: „Távozz tőlem, Sátán! Akadályozol engem. Mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberek dolgaira” (Máté 16:23).
Jézus többször is tanította tanítványainak, hogy a dicsőséghez vezető út a szenvedésen keresztül vezet, hogy az igazi nagyság a szolgálatból fakad, és hogy aki meg akarja menteni az életét, annak el kell veszítenie azt. Ezek a tanítások felkészítették őket arra, hogy megértsék és hirdessék a keresztet Jézus feltámadása után.

5. Ellenzék és konfliktusok

A vallási vezetők növekvő ellenségessége

Jézus már szolgálatának kezdetétől fogva szembesült a vallási vezetés ellenállásával. Az írástudók és a farizeusok fenyegetve érezték magukat népszerűsége, tekintélye, állításai, és különösen a képmutatásukkal kapcsolatos kritikája miatt.
Több fronton is támadták: a „vámszedőkkel és bűnösökkel” való kapcsolata miatt (Máté 9:11), tanítványai böjtölésképtelensége miatt (Máté 9:14), szombaton végzett gyógyításai miatt (Máté 12:10) és bűnbocsátási hatalma miatt (Márk 2:7). Minden támadás lehetőséget adott Jézusnak, hogy feltárja a szívük keménységét és vallásuk üres voltát.
Jézus pusztító egyértelműséggel válaszolt, leleplezve képmutatásukat: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem; hiába imádnak engem, mert emberek parancsait tanítják tanításként” (Márk 7:6-7). Jézus „jajokat” mondott rájuk hamis jámborságuk miatt, „vak vezetőknek”, „fehérre meszelt síroknak” és „viperák nemzetségének” nevezte őket (Máté 23).
Ez az ellenségeskedés Jézus egész szolgálata alatt fokozódott. Miután Szombaton meggyógyította egy ember megszáradt kezét, „a farizeusok kimentek, és összeesküdtek ellene, hogy hogyan pusztítsák el” (Máté 12:14). Vallási vezetők, akiknek fel kellett volna ismerniük a Messiást, ehelyett azt tervezték, hogy megölik.

A Szentírás beteljesülése

Még ez az ellenállás is beteljesítette Isten tervét. Jézus gyakran elkerülte a konfrontációt, mert „még nem jött el az ő órája” (János 7:30). Isteni ütemterv szerint dolgozott, és mindent elvégzett, amit az Atya rábízott, mielőtt a kereszthez ment.
Máté megjegyzi, hogy Jézus visszavonulása és gyógyító szolgálata beteljesítette Ézsaiás próféciáját a szenvedő szolgáról, aki nem kiált fel hangosan, nem törik meg a megtört nádat, és nem oltja el a parázsló kanócot (Máté 12:17-20; Ézsaiás 42:1-4). Jézus stratégiai bölcsességgel járt el, elkerülve a korai konfrontációt, hogy befejezhesse földi szolgálatát az áldozatának kijelölt ideje előtt.

Következtetés: Az út előkészítése a kereszt felé

Jézus kereszt előtti szolgálatának minden aspektusa a kereszt felé mutatott. Tanítása feltárta Isten szentségét és az emberiség bűnösségét, megmutatva, hogy milyen kétségbeesetten szükségünk van egy Megváltóra. Csodái bizonyították isteni hatalmát, és előrevetítették azt a teljes helyreállítást, amely az ő halálán és feltámadásán keresztül fog bekövetkezni. Az Isten országáról szóló hirdetése bejelentette, hogy Isten cselekszik, hogy megmentse népét bűneitől. A tanítványok képzése olyan tanúkat készített elő, akik az evangéliumot a föld végső határáig elvitték.
Jézus földi szolgálata három fontos igazságot tárt fel:
Először is, kiderült, KI volt ő: Isten Fia, a Messiás, az emberré lett Isten, aki minden hatalmat birtokolt a mennyben és a földön. Szavai, cselekedetei és jelleme mind tanúskodtak isteni identitásáról.
Másodszor, kiderült, MIÉRT jött: nem elsősorban azért, hogy testeket gyógyítson vagy anyagi áldásokat adjon (bár ezeket is tette), hanem hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket, életét váltságul adja sokakért, és a kereszten viselje népe bűneit.
Harmadszor, kiderült, MIT ért el: tökéletes, engedelmességben töltött élete révén teljesítette az igazságosságot, és biztosította azt az igazságosságot, amelyet minden hívőnek tulajdonítanak. Bűntelen élete alkalmassá tette őt arra, hogy a világ bűneit elvevő, folt nélküli Isten Báránya legyen.
Jézus kereszt előtt végzett munkája elengedhetetlen előkészület volt a kereszten végzett munkájához. Ő élte azt az életet, amelyet nekünk kellett volna élnünk, de nem tudtunk, majd meghalt a halál, amelyet nekünk kellett volna meghalnunk, de nem haltunk meg – magára vállalva Isten teljes haragját a bűn ellen a mi helyünkben.
Ahogy továbbhaladunk Krisztus kereszten végzett munkájának vizsgálatában, teljes mértékben megértjük, hogy a kereszt nem tragikus baleset vagy rosszul sikerült terv volt. Ez volt az a cél, amiért Jézus a világra jött. Ő maga mondta: „Az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért” (Márk 10:45).
Jézus földi szolgálatának minden mozzanata arra a végső, dicsőséges, rettenetes pillanatra mutatott, amikor a bűntelen Isten Fia kiáltotta: „Befejeződött! Meglett!”, és véghezvitte a világ megváltását.

2. Krisztus munkája a kereszten

[A fenti 4. fejezetben már tárgyalt tartalom]

3. Krisztus munkája az egyházban

A Szent Szellem ígérete

Felemelkedése előtt Jézus megígérte tanítványainak, hogy nem hagyja őket árván, hanem elküldi nekik „egy másik Segítőt” – a Szent Szellemet (János 14:16-17). Ez az ígéret pünkösd napján teljesült, amikor a Szent Szellem hatalommal szállt le az összegyűlt hívőkre, lehetővé téve számukra, hogy több nyelven is bátran hirdessék az evangéliumot (Cselekedetek 2).
A Szent Szellem eljövetele egy új korszak kezdetét jelentette a megváltás történetében. A Lélek meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről (János 16:8). Ő vezeti a hívőket az igazságba (János 16:13), dicsőíti Krisztust (János 16:14) és felhatalmazza őket, hogy a föld végéig tanúskodjanak (Cselekedetek 1:8).
A Szent Szellem munkája az egyházban sokrétű: újjáéleszti a halott szíveket, fokozatosan megszenteli a hívőket Krisztus képére, szellemi ajándékokat oszt a test épülésére, Krisztushoz hasonló jellem gyümölcsét hozza, és Isten akaratának megfelelően közbenjár a szentekért (Róma 8:26-27).

Az egyház mint Isten népe

Az Apostolok cselekedeteiben láthatjuk az egyház növekedését és a misszió terjedését, ahogy az apostolok és mások hirdetik a keresztre feszített és feltámadott Urat. Ami 120 hívővel kezdődött egy emeleti szobában (Apostolok cselekedetei 1:15), pünkösd napján 3000-re nőtt (Apostolok cselekedetei 2:41), majd 5000-re (Apostolok cselekedetei 4:4), és végül az egész Római Birodalomban elterjedt.
Az első egyház az apostolok tanításának, a közösségnek, a kenyér megtörésének és az imádságnak szentelte magát (Apostolok cselekedetei 2:42). Otthonokban és a Templom (épület együttesének) udvarán gyűltek össze, örömteli és őszinte szívvel osztották meg ételeiket, dicsőítették Istent és élvezték az egész nép jóindulatát (Apostolok cselekedetei 2:46-47).
Az egyházat Krisztus testeként írják le (1 Korinthus 12:27), ahol Krisztus a fej (Efézus 1:22-23). Isten épületeként is ábrázolják, amely az apostolok és próféták alapjaira épült, Krisztus Jézus maga pedig a sarokkő (Efézus 2:20). A hívők élő kövek, akik egy szellemi házba épülnek be (1 Péter 2:5).
Az egyház küldetése, amelyet közvetlenül Jézus adott, az, hogy minden nemzetből tanítványokat szerezzen, megkeresztelje őket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében, és megtanítsa őket megtartani mindazt, amit Jézus parancsolt (Máté 28:19-20). Ez a Nagy Megbízatás Krisztus visszatéréséig folytatódik.

4. Krisztus visszatérése

Az Úr napja

Amós próféta használja először a „az Úr napja” kifejezést a bibliai irodalomban. Ez a nap Isten közvetlen beavatkozását jelenti az emberi történelembe, hogy megítélje a gonoszokat és igazolja népét. Az Újszövetség írói Krisztus második eljövetelét ennek a prófétai témának a végső beteljesüléseként tekintették.
Pál apostol a 2. Thesszalonikiakhoz írt levelében azt írja, hogy amikor az Úr Jézus hatalmas angyalaival lángoló tűzben megjelenik a mennyből, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és azokon, akik nem engedelmeskednek az evangéliumnak. Ők örök pusztulás büntetését fogják elszenvedni, távol az Úr jelenlététől, amikor ő eljön azon a bizonyos napon, hogy megdicsőülve jelenjen meg szentjeiben (2. Thesszalonikiak 1:7-10).
A hívők számára azonban ez a nap nem haragot, hanem megváltást hoz. Krisztus „másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik (várva) várják őt üdvösségükre.” (Zsidók 9:28). Először azért jött, hogy elbánjon a bűnnel; másodszor azért jön, hogy megmentsen minket Isten ítéletének haragjától.

Élet Jézus visszatérésének fényében

Az Újszövetség következetesen összekapcsolja Krisztus visszatérésének reményét a gyakorlati keresztény élettel. A második eljövetel többféleképpen is motivációt és erőt ad az istenfélő élethez:
A tisztaságra való törekvés: „Mindenki, akiben megvan ez a remény megtisztítja magát, ahogyan ő is tiszta” (1 János 3:3). Ha valóban reméljük, hogy Krisztushoz hasonlóak leszünk, amikor meglátjuk őt, akkor már most is arra törekszünk, hogy olyanok legyünk, mint ő. Az a vágy, hogy az ő megjelenésekor átalakuljunk, ösztönzi a jelenlegi szentségre való törekvésünket.
Hűségesnek maradni: Jézus több példabeszédet is mondott a gazdájuk visszatérését váró szolgákról, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy hűségesnek találjon minket, amikor eljön. A kérdés nem az, hogy mit szeretnénk, hogy gondoljon rólunk, amikor az Úr eljön, hanem hogy mit szeretnénk, hogy találjanak bennünk: Hűségesen végezzük-e a munkát, amelyet ránk bízott?
Összejövetel az istentisztelet céljából: „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” (Zsidók 10:24-25). Krisztus visszatérésének közelsége nem csökkenti, hanem fokozza elkötelezettségünket a közös istentisztelet és a közösség iránt.
Lelkes várakozás: Pál azt írja: „az igazságosság koronája van nekem eltéve, amelyet az Úr, az igazságos Bíró, azon a napon ad nekem, és nem csak nekem, hanem mindazoknak, akik szerették az ő megjelenését” (2 Timóteus 4:8). Krisztus megjelenésének szeretete a valódi hit jele. A hamis hit csak a pokol elől akar menekülni, de Krisztus iránt nem érez vágyat.
A második eljövetel nem spekulációk és viták tárgya, hanem imádat és őszinte remény tárgya. Ezen felül még a felszabadító bizalom forrása is a szolgálatban. Nem tudjuk a napot és az órát, de tudatában vagyunk az Úr visszatérésének közelségének, hűségesen dolgozunk, a tisztaságra törekszünk, és Isten népével összegyűlünk imádkozni.

7. fejezet: Isten végső hatalma a halál felett

A Róma 7-ben található kiáltás

^{rövid elmélkedés Pal apostoltól}

„Ki szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?”
(Róma 7:24)

A Róma 7:24-25-ben szereplő szakasz a bűnös természet és az Isten törvényének követésére irányuló vágy közötti mély konfliktust és küzdelmet írja le, de azzal a hálával zárul, hogy a megszabadulás Jézus Krisztuson keresztül jön el. A „halál teste” kifejezés a bűnös emberi állapotra utal, amely szellemi-spirituális halálhoz vezet – nem csupán fizikai halandósághoz, hanem az Istentől való elidegenedés állapotához, amely a bukott emberiséget jellemzi.
Pál apostol kifejezi a mély konfliktust és küzdelmet az Istennek szolgálni akaró elme és a bűn rabszolgájává vált test között. Minden hívő megtapasztalja ezt a feszültséget: Isten törvénye örömet okoz a belső embernek, de egy másik törvény háborút vív tagjainkban, és a bűn törvényének foglyává tesz minket (Róma 7:22-23).
Az apostol fájdalmas kiáltása – „Ó, én nyomorult ember!” – visszhangzik mindazokban, akik őszintén megvizsgálták a saját szívüket, és rájöttek, hogy nem felelnek meg Isten tökéletes mércéjének. A küzdelem valós, folyamatos mert nem tudjuk magunkat megváltani akaraterővel, fegyelemmel vagy vallási erőfeszítésekkel.

A válasz: Jézus Krisztus, a mi Urunk

A válasz erre a kétségbeesett kérdésre azonnal megérkezik: „Hála legyen Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által!” (Róma 7:25). Annak ellenére, hogy a test és a szellem közötti küzdelem ebben az életben folytatódik, a Megváltó megteremtette a megszabadulás útját. A remény nem a mi legyőző képességünkben rejlik, hanem Krisztus értünk véghezvitt munkájában.
Ez a megszabadítás egyszerre jelen és jövő. A Jelenben, itt és most megigazultnak nyilvánítottak minket – Krisztusban való hitünk által igaznak nyilvánítottak Isten előtt. Békességünk van Istennel (Róma 5:1), és már nem vagyunk ítélet alatt (Róma 8:1). A Krisztus Jézusban lévő élet Szelleme megszabadított minket a bűn és a halál törvényétől (Róma 8:2).
Mégis várjuk megváltásunk teljes beteljesülését. Bár megmenekültünk a sötétség hatalmából, és átkerültünk Isten szeretett Fiának országába (Kolossé 1:13), belső sóhajjal várjuk a fiúi örökséget, testünk megváltását (Róma 8:23).

Csak Isten rendelkezik halhatatlansággal

Csak Isten rendelkezik halhatatlansággal, mint lényének részét képező tulajdonsággal (1 Timóteus 6:16). Ez nem csupán végtelen létezés, hanem a legteljesebb értelemben vett élet – örök élet, amelyet nem korlátoz a halál, és nem szennyez a romlás. Az emberiséget nem halhatatlannak teremtették;* az életet ajándékba kaptuk, és azt az örök Istennel való kapcsolaton keresztül kellett fenntartási.
_{*nem halhatatlansággal együtt teremtették}
Amikor Ádámon keresztül a bűn belépett a világba, vele együtt jött a halál is – nem csupán biológiai valóságként, hanem az élet forrásától való lelki elszakadásként is. A halál a végső ellenséget, a bűn végső következményét, az emberiség Istennel való megromlott kapcsolatának látható megnyilvánulását jelenti.
Isten azonban a Krisztus visszatérésével halhatatlanságot ad a hívőknek (1 Korinthus 15:53-54). Pál így ír: „Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: »Elnyeletett a halál diadalra.«”

A feltámadás reménye

A keresztény remény nem valami éteri birodalomban való test nélküli létezés, hanem a test feltámadása az örök életre. Ahogy Krisztus dicsőséges, fizikai testben támadt fel a halálból, úgy a hívők is olyan testben fognak feltámadni, mint az ő dicsőséges teste (Filippi 3:21). Ez a „testünk megváltása”, amelyre annyira várunk.
A halál tehát nem mondja ki az utolsó szót. Krisztus halála és feltámadása által a halál maga is legyőzetett. „A halál fullánkja a bűn, a bűn hatalma pedig a Törvény. De hála Istennek, aki a mi Urunk Jézus Krisztus által ad nekünk győzelmet” (1 Korinthus 15:56-57).

8. fejezet: Jézus visszatérése

Az áldott reménység

Krisztus második eljövetele Isten megváltási tervének beteljesülését jelenti. Ahogyan a kegyelem körülbelül 2000 évvel ezelőtt megjelent a történelemben Jézus Krisztus első eljövetelével, úgy a dicsőség is megjelenik második eljövetelével, hogy befejezze a kegyelem által megkezdett megváltási munkát.
Pál így ír Tituszhoz: „Megjelent Isten kegyelme, amely minden embernek üdvösséget hoz, és arra tanít minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat, és éljünk értelmesen, igazságosan és istenfélő módon a jelen korban, várva áldott reménységünket, a mi nagy Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Titusz 2:11-13).

Megjegyzés
Figyeljük meg az összefüggést: múltbeli kegyelem, jövőbeli dicsőség és jelenbeli istenfélő élet. Az ösztönzés és az erő, hogy Istennek tetsző keresztény életet éljünk, két irányból származik: hálaadással visszatekintünk az Isten kegyelmére, amely Jézus Krisztusban jelent meg első eljövetelekor, amikor megváltott minket, és reménnyel tekintünk előre Isten dicsőségére, amely második eljövetelekor fog megjelenni, amikor befejezi megváltásunkat.

Az Úr visszatérésének bizonyossága

Krisztus második eljövetele ugyanolyan biztos, mint az első eljövetele. Ugyanaz a Krisztus, aki fizikailag megtestesült, fizikailag meghalt, fizikailag feltámadt a halálból, és fizikailag felment a mennybe, fizikailag visszatér, hogy megalapozza trónját és népe elismerje őt mint Szuverén Uralkodót, Atyja világában.
Jézus maga ígérte: „Eljövök ismét, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:3). Az angyalok így szóltak a Jézus elragadtatását figyelő tanítványokhoz: „Ez a Jézus, akit elvittek tőletek a mennybe, ugyanúgy fog eljönni, ahogy láttátok őt felmenni a mennybe” (Cselekedetek 1:11).

Mi fog történni, amikor eljön?

A Szentírás Krisztus visszatérésének több aspektusát is leírja:
A hívők feltámadása: „.. amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1 Thessz 4:16-17).
Az élő hívők átalakulása: „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.” (1 Korinthus 15:51-52).
A hitetlenek ítélete: Amikor az Úr Jézus lángoló tűzben megjelenik a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt. 8 Akkor fogja majd megbünteti azokat, akik nem ismerik Istent és nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól. 9 Ezeknek az engedetleneknek örökké tartó pusztulás és szenvedés lesz a sorsuk, mivel örökre száműzik őket az Úr jelenlétéből és erejének dicsőségéből. (2 Thessz 1:8-9).
Krisztus igazolása és dicsőítése: Jézus eljön, „hogy dicsőüljön szentjeiben azon a napon, és csodálják őt mindazok, akik hittek” (2 Thesszaloniki 1:10). Az a személy tehát Aki megvetett és elutasított volt, az általánosan elismert lesz, mint Úr.

Életünk a várakozás közben

Hogyan éljünk Krisztus közeli visszatérésének fényében?
Folytassuk hűséges szolgálatunkat: Végezzük el azt a munkát, amelyet Isten ránk bízott. Amikor az Úr eljön, megáldja azokat, akiket hűségesen végzik a rájuk bízott feladatot (Máté 24:46).
Törekedjünk a szentségre: A remény, hogy láthatjuk majd Krisztust és olyanok lehetünk, mint ő, motivál minket arra, hogy most, a jelenben megtisztítsuk magunkat (1 János 3:2-3).
Gyűljünk össze a hívőkkel: Ne hanyagoljuk el a közösség összegyülekezéseit — mint egyesek teszik –, hanem bátorítsuk egymást! Annál is inkább, mivel látjuk, hogy közeledik az a bizonyos Nap (Zsidók 10:25).
Legyetek szelídek: „A szelídségetek legyen nyilvánvaló mindenki számára. Az Úr közel” (Filippi 4:5).
Imádkozzatok az Ő eljöveteléért: Az első keresztények így imádkoztak: „Maranatha!” – Jöjj el, Uram! (1 Korinthus 16:22). A Szentírás utolsó imája visszhangozza ezt a vágyat: „Jöjj el, Uram Jézus!” (Jelenések 22:20).
Ez nem menekülés a valóság elől, hanem őszinte vágy Krisztusra és mindennek helyreállítására.
A második eljövetel nem egy mellékes doktrina, amelyet meg lehet vitatni vagy figyelmen kívül hagyni, hanem egy központi remény, amely meghatározza mai életünket. Biztosít bennünket arról, hogy a történelem dicsőséges végkifejlet felé halad, hogy a szenvedés és az igazságtalanság csak ideiglenes, hogy a halál nem a vég, és hogy Krisztus fogja aratni a végső győzelmet.
Várakozásunk bizakodva történik, tudva, hogy „Aki tanúsítja, hogy ezek a dolgok igazak, ezt mondja: »Bizony, hamarosan eljövök!« „Ámen! Jöjj, Úr Jézus!” (Jelenések 22:20).

Következtetés

Ki az a Jézus? Ő az Isten-ember, teljes mértékben isteni és teljes mértékben emberi, aki azért jött, hogy megvalósítsa azt, amit senki más nem tudott megvalósítani. Ő az ígért Messiás, Ábrahám fia, aki áldást hoz minden nemzetre, Dávid fia, aki örök trónon uralkodik, az utolsó Ádám, aki megfordítja a bűn és a halál átkát.
Ő a Mózesnél nagyobb próféta, Áronnál nagyobb pap, Dávidnál nagyobb király. Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit, és Júda Oroszlánja, aki legyőzi minden ellenségét.
Ő az, aki volt, van és eljön – az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Meghalt bűneinkért, feltámadt igazságunkért, felment az Atya jobbjára, és dicsőségben visszatér, hogy beteljesítse üdvösségünket.
A vallási vezetők által a Márk 11:28-ban feltett kérdésre – „Milyen hatalommal cselekszed ezeket?” – végleges választ kaptunk. Jézus Isten hatalmával cselekszik, mert ő maga Isten. Hatalma van a bűn, a betegség, a démonok, a természet és a halál felett. Hatalma van a bűnök megbocsátására, az örök élet adására, valamint az élők és a holtak megítélésére.
Az a kérdés, amely minden ember számára fennmarad, nem az, hogy „Ki az a Jézus?”, hanem az, hogy „Mit fogok tenni Jézussal?”. Elismerjük-e őt Urunknak és Megváltónknak, vagy a korabeli vallási vezetőkhöz hasonlóan elutasítjuk-e őt a nyomasztó bizonyítékok ellenére? Az a döntés, amelyet Jézus Krisztusról hozunk, meghatározza örök sorsunkat.
Hála Istennek, hogy ilyen nagyszerű üdvösséget adott nekünk Fián, Jézus Krisztuson, a mi Urunkon keresztül!

Források

Ez a füzet a következő teológiai forrásokból és bibliai kommentárokból merített:
Enduring Word Commentary by David Guzik (enduringword.com):
- Kommentár Máté evangéliumához, különös tekintettel Jézus genealógiájára és az első századi judaizmus vallási kontextusára.
- Kommentár a Zsidókhoz írt levélhez, különös tekintettel Krisztus főpap és közbenjáró szerepre.
- Kommentár a Rómaiakhoz írt levél 7-8. fejezetéhez, amely a bűnnel való küzdelmet és a Krisztus általi megszabadulást tárgyalja.
Desiring God Ministry (desiringgod.org):
- John Piper cikkei és prédikációi a Rómaiakhoz írt levél 5. fejezetéről és Ádám és Krisztus párhuzamáról
- Források a hit általi megigazulás tanártól
- Tanítások Krisztus második eljöveteléről és az örökkévalóság fényében való életről
- Anyagok a Szent Szellem munkájáról a hívők életében
Hivatkozott bibliai szövegek:
- Ószövetség: Mózes első könyve, Mózes ötödik könyve, Zsoltárok, Ézsaiás, Hóseás, Dániel, Ámós
- Evangéliumok: Máté, Márk, Lukács, János
- Apostolok cselekedetei
- Pál levelei: Rómaiakhoz, 1-2 Korinthusbeliekhez, Efézusbeliekhez, Filippibeliekhez, Kolosszusbeliekhez, 1-2 Thesszalonikabeliekhez, 1-2 Timóteushoz, Tituszhoz
- Általános levelek: Zsidókhoz írt levél, 1-2 Péter, 1 János
- Jelenések könyve

További teológiai források:

- ESV Study Bible jegyzetek és bevezetése
- Református teológiai hagyományok a krisztológiáról és a szoteriológiáról
- Történelmi kontextus az első századi judaizmus tanulmányokból.

Az itt használt Magyar Biblia fordítások:

Egyszerű Fordítás, Református Új fordítás, Károli Gáspár féle fordítás, ESV illetve NIV Biblia nyers fordítása az értelmezés kedvéért.

Ez a füzet személyes tanulmányozáshoz és kis csoportos beszélgetésekhez készült. Reméljük, hogy segít elmélyíteni Jézus Krisztusról alkotott ismereteit, és megerősíti hitét benne, mint Urunkban és Megváltónkban.

_{A jegyzet előkészítésében, adat gyűjtés és fogalmazás során a claude.ai-t hasznàltam}