Az Antiochiai gyülekezet üzenete
Ez különösen fontos egy olyan korszakban, amikor a globális konfliktusok éppen az egyház elfogult monokulturalizmusa miatt alakulnak ki. Ez a kereszténység vallási formáját másokat kizáróvá teszi, és éppen azoktól idegeníti el, akiket Isten kegyelmén keresztül el kellene érnie.
Amikor az első gyülekezet megalakult, Isten nagyon gyorsan cselekedett, és gyakorlatilag arra kényszerítette őket, hogy kilépjenek a világ színpadára.
Antiochia: Kulturális és történelmi áttekintés
A szíriai Antiochia Róma és Alexandria után a Római Birodalom harmadik legnagyobb városa volt. Az Orontész folyó partján, {a mai törökországi Antakya területén} fontos kereskedelmi útvonalak mentén fekvő város kozmopolita központ volt, ahol zsidók, görögök, szírek, rómaiak, arabok és afrikaiak éltek egymás mellett.
Ez a vegyes környezet képezte a hátteret az első jelentős pogány háttérből felépült gyülekezet számára, ahol különböző etnikai és társadalmi háttérrel rendelkező hívők együtt imádkoztak, és amely a nemzetek felé irányuló missziós tevékenység bázisává vált. (enduringword.com)
Az ApCsel 13:1–3-ban szereplő vezetők és kulturális hátterük
Barnabás-t ciprusi lévitaként mutatják be (ApCsel 4:36), aki zsidóként nem Júdeában, hanem a görög nyelvű diaszpórában nőtt fel. Háttere ötvözte az izraeli papi hagyományokba való mély gyökereit a görög–római kultúra ismeretével. „A bátorítás fia” néven híd szerepet töltött be – a jeruzsálemi apostolok bizalmát élvezte, ugyanakkor szabadon mozoghatott az antiochiai pogány hívők között is, megtestesítve azt a diaszpórában élő zsidót, aki segít az Evangéliumnak átlépni a kulturális határokat. (enduringword.com)
Simeon, akit Nigernek neveztek, latin beceneve „feketét” jelent, amit a legtöbb kommentátor sötét bőrszínére vagy afrikai származására utaló jelként értelmez. Jelenléte a próféták és tanítók között azt mutatja, hogy az afrikai hívők nemcsak az antiochiai gyülekezet részét képezték, hanem elismert vezetői szerepeket is betöltöttek. Lukács szándékos említése a becenevére rávilágít ennek a sokszínűségnek az etnikai láthatóságára, és utal az első keresztény egyház hajlandóságára, hogy a hagyományos zsidó körökön kívülről is fogadjon vezetőket. (thinktheology. co.uk)
Cyrenei Lucius Észak-Afrikából, a mai Líbiában fekvő Cyrene városából származik, amely hely zsidó közösségéről és szellemi életéről volt híres. Lehetséges, hogy ő is azok között volt, („a ciprusiak és a cyreneiak”) , akik elsőként hirdették az Evangéliumot a görögöknek Antiochiában (ApCsel 11,20), így részt vett a pogányok felé irányuló úttörő missziós munkában. Észak-afrikai, valószínűleg zsidó-görög háttere olyan világot tükröz, ahol a Szentírás, a filozófia és a kereskedelem találkozott, és ahol az Evangélium gyorsan átléphette a kulturális és nyelvi határokat. (gospelinlife.com)
Manaén-t úgy írják le, mint aki Heródes tetrarchával, Heródes Antipasszal együtt nőtt fel. A kifejezés nevelőtestvérre vagy közeli udvari társra utal, ami a Heródes-ház arisztokráciájába és Palesztina politikai elitjébe sorolja őt. A hatalom, a gazdagság és a római befolyás által jellemzett környezetben felnőtt Manaen megtérése és prófétai szerepe Antiochiában azt mutatja, hogy az Evangélium még az uralkodó osztályba is behatolt, és a királyi udvarok által formált embert Krisztus királyságának szolgájává alakította át. (enduringword.com)
Saul (Pál) ötvözi a farizeus zsidóságot és a hellenisztikus városi kultúrát. Mint „a zsidók zsidója”, aki Gamáliel tanítványa volt és farizeus, egyben a jelentős görög–római városból, Tarsusból származott, és római polgár is volt. Képzése szigorú teológiai mélységet és interkulturális jártasságot biztosított számára, így kivételesen alkalmas volt arra, hogy az Evangéliumot a zsinagógákban és a piactereken egyaránt hirdesse. Antiochiában nem a többi vezető felett, hanem mellettük állt, készen arra, hogy Barnabással együtt „elkülönítve /külön választva” legyen a nemzetek közötti munkára. (gospelinlife.com)
Az antiochiai vezetés összehasonlítása a jeruzsálemi csapattal
Az Apostolok cselekedetei első fejezeteiben szereplő jeruzsálemi gyülekezetet elsősorban Júdea kultúrájában gyökerező zsidó apostolok vezették – Péter, János, Jakab és mások, akik Galileában és Jeruzsálemben követték Jézust. Vezetésük az Izrael történetével és a Templom-központú világgal való folytonosságot tükrözi, és a közösség nagyrészt arámi és görög nyelvű zsidókból áll, még akkor is, ha a hellenisztikus özvegyeket is beleszámítjuk. (enduringword.com)
Ezzel szemben az Apostolok cselekedetei 13. fejezetében szereplő antiochiai vezetés szándékosan többnemzetiségű és társadalmi-gazdasági szempontból vegyes összetételű: egy ciprusi lévita (Barnabás), egy afrikai vezető (Simeon, akit Nigernek hívtak), egy észak-afrikai, Kirénéből (Lucius), egy korábbi heródes-udvari bennfentes (Manaén), valamint egy farizeus, római polgár zsidó Tarsusból (Saul). Ez a csapat magában foglalja a sziget(-szerű, elkülönült) diaszpórát, és az afrikai, az arisztokrata és a tudós háttérrel rendelkezőket egyaránt. Antiochia így az első olyan nagy egyház lesz, amelynek vezetése képszerűen is megfelel annak a globális missziónak, amelyet hamarosan elindít. (thinktheology.co.uk)
Míg
Jeruzsálem olyan küldötteket küld, mint Barnabás, hogy megerősítsék a pogányok befogadását; Antiochia pedig
olyan misszionáriusokat küld, mint Barnabás és Saul, hogy továbbvigyék az üzenetet.
A zsidó gyökerektől a nemzetközi szervezetig: a Szent Szellem által vezérelt átalakulás
Az Apostolok cselekedetei 13:1–3 egy döntő pillanatot mutat be, amikor egy láthatóan sokszínű vezetéssel rendelkező gyülekezet meghallgatja a Szent Szellem szavát,
és Barnabást és Sault szélesebb körű misszióra küldi. A túlnyomórészt zsidó, Jeruzsálem-központú
közösségtől egy nemzetközi, többnemzetiségű struktúrához való átalakulás nem emberi stratégia, hanem a Szent Szellem által vezérelt beteljesülése
annak az Isteni ígéretnek, hogy
Mégis, még ebben a gazdag sokszínűségben is, Pál később emlékezteti a korinthusiakat, hogy „részben van bennünk az ismeret, és részben a prófétálás” (1 Korinthus 13). Az antiochiai próféták és tanítók, változatos ajándékaikkal és hátterükkel, mégis csak részleges tudással és hiányos megértéssel működnek. Kulturális sokszínűségük nem szünteti meg a szeretet szükségességét; inkább éppen a szeretetet teszi elengedhetetlenül szükségessé. Szeretet nélkül a sokféle ajándék és a nemzetközi struktúrák tanúságtétel helyett csak zajt keltenek. (gospelinlife.com)
Szeretet - formálta átalakulás
A zsidó gyökerekkel rendelkező egyháztól egy nemzetközi testület felé vezető fokozatos fejlődést ezért nekünk is az 1 Korinthus 13 szemszögéből kell értelmezni:
Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.
Ez a szeretet soha nem fogy el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás.bMert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is. Amikor azonban eljön a teljesség, a töredékes feleslegessé válik.
Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat..
1 Korinthus 13:1-11 Egyszerű f.
Meg kell tanulnunk, hogy nekünk, az Egyháznak a legnagyobb ajándékunk az a szeretet, amely Ciprusról, Afrikából, Észak-Afrikából, a Heródes-kori udvarokból és Tarsuszból származó embereket egyetlen testbe egyesíti. Tudásunk továbbra is részleges, próféciáink korlátozottak, és kulturális perspektíváink hiányosak, de Krisztusban összegyűlnek a nemzetek, és a szeretetben az Egyház megtanul úgy élni, hogy előzetes ízelítőt adjon a jövőbeli Királyságról, ahol minden törzs és nyelv együtt imádkozik. (thinktheology.co.uk)
Az apostolok számára soha nem merült fel a kérdés, hogy az Úr által adott kegyelmet tovább kell-e adni. Arról sem volt kétség, hogy ez az üzenet minden ember számára szól – és ettől kezdve semmiféle faji vagy etnikai előítélet nem lehetséges. Péter apostol kinyilatkoztatása (ApCsel.10:9-20), miszerint a Szent Szellem minden nemzetnek adatott, nem csupán egy jelentős eltávolodás volt az elitista és szövetség szempontjából "kizárólagos" zsidó vallástól. Maga az Úr tette világossá, hogy a gyakorlatban a Szent Szellem révén folytatja azt a globális messiási munkát, amelyet földi szolgálata során oly sokszor kifejezett.
Jézus Krisztus nem csupán a zsidók Messiása, hanem minden nemzet Krisztusa, azok felkent Királya. Egyháza, a királyi papság, pontosan ugyanígy jött létre. A mai keresztény társadalomban bármely más irányzatot eltérésnek és engedetlenségnek kell tekinteni.
Jézus Krisztus nem csupán a testté lett Ige és így példakép – hanem egyben az Úr is. Ő egy csodálatos közösséget teremtett számunkra: egy felemelő és megerősítő kapcsolatot a mennyországgal, valamint egy sokszínű erőforrásokban gazdag emberi közösséget, amely tükrözi a társadalom sokszínűségét. Ezt a sokszínű kapcsolati hálót a szeretet köti össze, ami a legkönnyebben érthető a körülöttünk lévők számára.
János 13:35 RUF
EN