Miért építünk trónt Istennek?

Amikor Jézus megszületett három részből álló ajándék­csomagot kapott a mitikus Távol-Keletről érkező bölcsektől. A csomag a következőket tartalmazta:
  Arany
  Tömjén
  Mirrha
és erre jó okuk volt.
Először is gyakorlati okokból kapták meg ezeket, mivel a családnak azonnal Egyiptomba kellett menekülnie, ami még egy viszonylag jómódú család számára is hatalmas vállalkozás volt. Ők pedig nem tartoztak a jómódúak közé. Az út és a teljesen új környezet egy teljesen új életmódot és őszinte hitet követelt meg.*

Nyilvánvaló, hogy egy asztalos /ács talált munkát Egyiptomban, de egy egész család számára ez az átállás nem volt ennyire egyszerű. A nők nem tartoztak a családfenntartók közé, és stabil alap nélkül nem lehetséges a gyermekeket biztonságban és békében felnevelni.

Másodszor, ezek az ajándékok szellemi forrásból származtak (a mágusoktól), ahol az Istentől és az Ő szövetségétől távol álló emberek nyíltan elismerték, hogy egy fenséges Uralkodó – aki minden földi hatalomnál nagyobb – érkezett a földre. Ez közvetve rámutatott arra a hullámzásra, amelyet Jézus érkezése váltott ki a szellemi, természetfeletti világban! Akkoriban megérkezett egy király – de micsoda király!
Harmadszor, meg kell értenünk a három ajándék jelentőségét, mivel ezek a kezdetektől fogva a Király teljes hivatását szimbolizálták:
Tisztelet jeléül a király aranyat kap, ahogyan az egy királyhoz illik. Tömjént kap, mint pap (főpap). Mirrhát kap a bölcsektől, amely azokban a napokban a próféták (és a misztikus látnokok) alapvető kelléke volt, és amelynek pszichedelikus hatása elősegítette a kinyilatkoztatást. (A bölcsek nyilvánvalóan nem hallották, hogy Izrael „látói” a Szent Szellem révén kommunikáltak.) Ebből világossá válik a mirrha jelentősége.
Nos. Miért építünk ma trónt?

A dicsőség hatása /sugárzása

Sokszor énekeljük hogy

"Jézus, térdet hajtunk
Valljuk, Te vagy a király
...
trónt állítunk Neked
jöjj Úr Jézus, foglalj helyet!"
Don Moen — Jézus, térdet hajtunk

Azonban lépjünk túl a 80-90 évek szép és érzelmileg telített melódiáin. A századvég és -forduló ezen pillanatai valódi inspirációt jelentettek számos generáció számára. A dicsőítés azonban nem csupán a pillanat műve és nem szorítkozik egy bizonyos keresztyén kultúra ünnepi szegmensére.
Őseink, az apostolok, nem voltak különösebben zeneileg tehetséges fiatalemberek (ne feledjük, átlagéletkoruk aligha haladhatta meg a húszas éveket). Lehet, hogy egy korabeli halász tudott gitározni vagy guzlán játszani, de ezt a zsidó Tizenkettő esetében meglehetősen nehéz elképzelni.
Követőik sem voltak kivételek. Pünkösd után azonban annyira megteltek a Szent Szellemmel, hogy több száz embert vonzottak magukhoz, és ideges, később pedig dühös reakciót váltottak ki a Római Birodalomból. A Nagy Birodalom, ez a laza, eltelt, céltalan és teljesen világi birodalom, megérezte A Szent félelmetes érintését. Azonnal reagált.
Most pedig ismerjük meg a „miért”-et.

Ahogy a Mennyben van

Atyánk, aki a Mennyben vagy,
legyen megszentelve (szentként tisztelve) a Neved!
Jöjjön el királyi uralmad,
és akaratod teljesüljön itt a Földön is,
ahogy a Mennyben teljesül!
Mt 6:9-10 Egyszerű ford.
Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van.
Mt 6:33 Egyszerű f.

A mennyben Isten uralkodik és trónján ül ahol a való-igazság, és a szentség van jelen és Isten valósága, igazságossága, szépsége tapintható, érzékelhető formában van jelen. Ő nem egy funkcinárius-isten valamilyen természet feletti csoportban. Ő Az Isten. A Legfenségesebb vagy Legfelsőbb Isten (El Elyon) Így jelentette ki magát álomban és Melchizedeken, a pap-királyon keresztül hitbeli ősatyánknak Ábrahámnak aki által a Messiás vérvonala elindult. Az örökös, a Mag volt az ígéret. Ezt a látást felépítve, fejlesztve és megvalósítva indult el az emberiség helyreállítása minden ember számára.

Szövőmadár meditáció

Körbejárjuk a témát és javaslom az olvasónak hogy elmélkedjen minden fejezet esetén. Ismétlések is lesznek, ez a tanulás formája. Nem véletlen tehát ha találkozik velük. Lehet hogy új összefüggésben fogod látni dolgokat. Ez a reményem. Szövőmadár leszek, összefűzött levelekből készítek egy biztos helyet a hited számára.
Körbejárjuk a témát, alaposan át fogjuk vizsgálni, és azt javaslom kedves Olvasó, hogy minden fejezet után gondolkodj el egy kicsit. Lesznek ismétlések; ez a tanulási folyamat része. Nem véletlen tehát, ha ilyenekkel találkozol. Lehet, hogy így új megvilágításba kerülnek a dolgok. Ez a Reményem, hogy így lesz. Én leszek a szövőmadár, aki összefonódó levelekből biztonságos fészket, a hitnek jó menedéket készítek.
Kiindulási pontunk a Trón — és ha sikerül, akkor pontosan ide fogsz vissza érni ha személyesen elmélkedsz és kéred Krisztus segítségét az úton.

Kiindulás — A Trón és környezete

Isten tehát az egyetlen igazi, élő Isten, aki valódi, élő és hatékony hatalommal rendelkezik. Királyként uralkodik a mennyei hatalmak felett és azok felett az erők felett, amelyek végrehajtják az Ő akaratát. Olvashatunk az angyalok seregeiről és olyan – számunkra elképzelhetetlen – lények dicsőséges szolgálatáról, mint például a szeráfok.
Üzenetünk és leírásunk van arról, hogy milyenek a király ruhái, trónja és környezete. Szaván keresztül látjuk, hogyan élnek a teremtmények ebben a teljesen szent környezetben. Ott szüntelenül lakoznak, és imádják Istent a trón körül. Ott szolgálnak az Úr közvetlen jelenlétében, szüntelen imádatban és dicsőítésben, és dicsősége tükröződik bennük, miközben imádják Istent a trón körül.

"Szeráfok álltak mellette: mindegyiknek hat-hat szárnya volt: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, és kettővel repült."
Ézsaiás 6:2

valamit a szárnyakról

Kettőt az arc eltakarására szolgál: Isten dicsőségének és szentségének tisztelete miatt.
Kettő a lábak eltakarására való: az alázat jeleként, avagy a világi, földi dolgok elrejtésére.
Kettő a repüléshez szolgál: ennek több jelentése is lehet:
  Egyrészt a gyors, akadálytalan mozgást fejezi ki: Isten akaratának azonnali teljesítését.
  Másrészt a szövegből kitűnik, hogy lebegtek. Ez pedig a mennyei identitásra utal.

Ézsaiás látomásához legközelebb álló párhuzamot az Ószövetségben az Ezékiel 1. fejezetében találjuk, az Újszövetségben pedig János apostol látomását a Jelenések 4:8-ban.
Ha elolvassuk az Ezékiel könyvét, majd a Jelenések könyvét, a különbség finom árnyalatú: Ezékiel kifejezetten egyenlőségjelet tesz a „négy élőlény” és a kerubok közé, míg János „négy élőlénye” a Jelenések könyvében egy összetett látomás róluk, amely ötvözi a kerubokat és a szeráfokat. A korszak más, és az üzenet sem pontosan ugyanaz.
„Ezekiel 1. fejezetében a próféta négy „élőlényt” (chayyot) lát kilépni egy viharfelhőből. Négy szárnyuk és négy arcuk van. Később, az Ezekiel 10:20-ban, a jeruzsálemi templomban történt második látomás során Ezekiel kifejezetten kijelenti: „Tudtam, hogy kerubok voltak.” Ezekiel számára az „élőlény” egy általános leíró kifejezés volt, amelyet később pontosan a kerubok teológiai kategóriájába sorolt be.”
A Jelenések 4:6–9-ben János apostol négy „élőlényt” (zōa) lát, amelyek a mennyei trónt körülveszik. Hat szárnyuk van, és mindegyiknek egy-egy jellegzetes arca. János soha nem nevezi őket kifejezetten keruboknak. Leírása inkább irodalmi szintézisnek tekinthető Ezékiel kerubjaival (amelyeknek négy arca és szeme van) és Ézsaiás szeráfjairól (amelyeknek hat szárnya van, és a Trisagiont / „Szent, szent, szent” éneklik).
(helpmethebiblestudy.com; bible.org)

Ami a folyamatos imádatot és a mély tiszteletet illeti, ezek a lények állnak a legközelebb a Mindenható Isten dicsőségéhez. Ők alkotják Isten trónjának élő szekerét.
Ezékiel 1:26–28; 10:1–4 — Isten trónja a kerubok felett jelenik meg; ők Isten dicsőségével együtt mozognak.
Zsoltárok 99:1 — „A kerubokon ül trónján.”
II. Mózes 25:18–22 — A frigyláda kegyelemszékét kerubok árnyékolják be, szimbolizálva Isten földi trónját.
Minden angyali lény és mások a következő szintet, a körülvevő tömeget képviselik. Négy különböző arcot látunk: Az első élőlény az oroszlánhoz, a második a borjúhoz, a harmadik az emberhez, a negyedik pedig a repülő sashoz hasonló* (Jel 4:7). Figyelemre méltó a rengeteg szem: Nemcsak kívül, hanem a szárnyaik alatt, belül is teljes szemekkel vannak tele, ami a tökéletes éberséget és mindentudást jelképezi. (Isten egyik neve : "Aki lát") ami a mindent látást és az éberséget jelképezi, Isten mindent látó és értő személyét tükrözi.

*kapcsolat a 4 evangelistával
A négy különböző arc négy különböző karaktert jelképez. A keresztény (főként Katolikus) hagyományban ugyan elismerik a négy élőlény (Ezékiel 1; Jelenések 4) és a négy evangélista (Máté, Márk, Lukács, János) közötti kapcsolatot, de ezt a Szentírás nem tanítja kifejezetten. Ez egy Biblia utáni értelmezés, nem pedig bibliai parancs vagy apostoli tanítás. Nincs ilyen látás az első keresztyének hite szerint.
David Guzik szerint (enduringword.com) az Ezékiel 1. fejezetében a négy arc (oroszlán, ökör, ember, sas) „az élő teremtés legmagasabb rendű formáit” jelképezi, bemutatva a teremtést Isten trónja alatt.
A Jelenések 4. fejezetében ugyanezek a négy lény ismét a teremtés legmagasabb rendű formáit – a vadállatokat, a háziállatokat, a madarakat és az emberiséget – szimbolizálja, amint Isten előtt imádkoznak.

A lények kapcsolata Isten trónjával

Isten birodalma számtalan más lényt foglal magába, és ezek közül sokan – emberek. A Bibliából származó információink vannak róluk, arról, hogyan élnek, és hogyan állnak kapcsolatban a mennyel és a földdel.
Minden mennyei lény – legyen az szent vagy gonosz – Isten trónjához viszonyul, mint a hatalom abszolút központjához. Vannak, akik szolgálják, vannak, akik imádják, vannak, akik lázadnak ellene, és vannak, akiket onnan ítélnek meg.
Először nézzük meg az angyalokat a Biblia alapján. Ezeknek az információknak azonban gyakran semmi köze sincs a vallási hagyományokhoz. Éppen ezért meg kell értenünk szerepüket és feladataikat.
Mennyei sereg – a trón kísérői
Dániel 7:9–10 — „Ezer és ezer” szolgál az Öregkorú előtt. Ők alkotják a trón körüli udvart, részt véve az isteni kormányzásban.
1 Királyok 22:19 — Mikája látja a sereget, amint Isten jobbján és balján áll.
Hírvivő angyalok — a tróntól küldött lények
A hírvivő angyalok végrehajtják a Trónról kiadott rendeleteket. Ők a trón végrehajtó ügynökei, akik a földön végrehajtják és képviselik Isten akaratát. Példák:
Mózes 1. könyve 18–19 — Az angyalok az isteni parancs alapján hoznak ítéletet és nyújtanak üdvösséget.
Dániel 9:21–23 — Gábriel „gyors repüléssel” érkezik Isten üzenetével.
Mózes és Isten félelmetes jelenléte Mózest Isten megtisztelte, úgy bánt vele, mint akinek helye Isten jelenlétében van, bár az Ószövetségben nem jelent meg előtte a trón előtt.
A 2Móz 19:16–21 leírja Isten félelmetes jelenlétét, amikor leszállt a Sínai-hegyre. Ekkor tíz parancsolatot adott a népnek.
„A Tízparancsolat (amelyet mind az Exodus 20-ban, mind a Deuteronomium 5 könyvében rögzítettek) az emberi történelem új mérföldköveként adatott. Ezek a törvények a hétköznapi ember alapvető kapcsolataival és kísértéseivel foglalkoznak, felelősségeinket Isten iránti kötelességekre és embertársaink iránti kötelességekre osztva.” {David Guzik kommentárja alapján. — Enduring Word}
Mózes 5. könyve 34:5–6 — Azt olvassuk: Isten maga temeti el Mózest. Ez az egyedülálló cselekedet is Mózes különleges kapcsolatára utal Istennel.
A gonosz lények
Ezek külön kategóriát alkotnak. A trónhoz csak vád, lázadás vagy ítélet össze­függésében kapcsolódnak:
• Sátán — a vádló a Trón előtt. A lázadó ellenségként közeledik a trónhoz, de Isten hatalma alatt marad.
Jób 1:6–12; 2:1–6 — Sátán a mennyei lények között jelenik meg, és Jób feddhetetlenségét vonja kétségbe.
Zakariás 3:1–2 — Sátán vádat emel Jósua főpap ellen; az Úr megdorgálja őt.
• Démonok, lázadó szellemek és más lények — akiket a Trón ítél meg. Figyelem! Soha nem jelennek meg a trónteremben; Isten jelenlététől távol, ítélet alatt működnek. Kizárva vannak a trónból, és a trón elleni lázadást képviselik. Mózes 5. könyve 32:17 — Izráel áldozatot mutat be a démonoknak.
Zsoltárok 106:37 — A démonok bálványimádó áldozatokat kapnak.
1 Királyok 22:19–23 — Egy szellem önként vállalja, hogy megtéveszti Áhábot; Isten ezt megengedi. Ezek a lények a trón hatalmának alárendelve vannak, még lázadásuk idején is.
Mózes 6:1–4 — Mennyei lények átlépnek az emberek világába.
Bár nem jelennek meg a trón előtt, lázadásukat Isten ítélete (az özönvíz) ítéli meg.
Elhunyt emberek
Egy dolog világos: nem állnak a Trón előtt, hacsak Isten nem hívja őket.
Az Ószövetségben láthatunk egy konkrét esetet, amikor Isten embere kilépett a láthatatlanból, és cselekedett.
Sámuel — isteni hatalom által megidézve
1 Sámuel 28:11–19 — Sámuel megjelenik, és Isten ítéletét hirdeti.
Ez nem a halottidézés engedélyezése; Isten az, aki felülkerekedik a médiumon, Samuel még ebben a visszataszító helyzetben is Istent képviseli. Sául király utolsó, kétségbeesett kísérleteiben már a legcsekélyebb nyoma sem volt Isten ismeretének vagy Istenfélelemnek. Kétségbeesésében megidézi Sámuel prófétát, mert Isten már teljesen megszakította vele minden kapcsolatot. Sámuel dühös, a mennyek végérvényesen bezárultak. Ebben a rendkívüli helyzetben a próféta a Trón nevében szólal meg, még halála után is.
Az Ószövetségben megtaláljuk az igazságos elhunytak — akik Isten jelenlétére várnak. Sorsuk az, hogy a Trón jelenlétében éljrnek, de addig nem vehetnek aktívan részt a dicsőítésben, amíg Isten nem cselekszik.
Zsoltárok 16:10–11 — Dávid „a Te jobb kezed mellett” várja az öröm teljességét.
Zsoltárok 73:23–26 — Isten utólag „fogadja be” az igazakat.
Eközben az Újszövetségben más képet kapunk az emberek helyzetéről a Trón előtt. Nekik nagyon is aktív szerepük van. Itt olvashatunk a 144 igaz emberről, akik Isten előtt állnak, és azokról, akik Jézus Krisztusba vetett hitükért vértanúhalált szenvedtek. Különböző csoportok és különböző tevékenységek láthatók.
Nézzük meg őket: ők a igaz elhunytak — most, az idők végén Isten jelenlétében lehetnek. A Trón jelenlétébe vannak rendelve, és most aktív résztvevők.
Az igaz elhunytak — Isten jelenlétében, Újszövetség, Jelenések könyve
• A huszonnégy vén (Jelenések 4:4, 5:8–10, 11:16)
A tudósok széles körben Isten megváltott népének képviselőiként tekintenek rájuk – 12-en az Ószövetség patriarcháit (Izráel törzseit), 12-en pedig az Újszövetség apostolait képviselik. Mennyei imádkozók vezetőiként cselekszenek, akik Isten előtt leborulnak, koronáikat az Ő trónja elé vetik, és a szentek imáit felajánlják.
• A 144 000 megpecsételt szolgáló (Jelenések 7:1–8, 14:1–5)
Ők egy 144 000 főből álló különleges csoport – Izráel tizenkét törzséből mindegyikből 12 000 megpecsételt.
Őket Isten hű szolgáiként írják le, akik homlokukon viselik az Ő pecsétjét, hogy megvédje őket a közelgő ítélettől. Kiemelik, hogy a földről megváltottak, feddhetetlenek, és mélyen elkötelezettek a Bárány (Jézus) követésében.
A Báránnyal együtt állnak a Sion-hegyen és a trón előtt, és egy „új dalt” énekelnek, amelyet csak nekik szabad megtanulniuk.
• A nagy sokaság / A nyomorúság szentjei (Jelenések 7:9–17)
Olyan hatalmas tömeg, amelyet senki sem tud megszámlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből összegyűlt.
A könyvben egy vén kifejezetten így nevezi meg őket Jánosnak: „Ezek azok, akik kijöttek a nagy nyomorúságból; megmosták ruháikat, és fehérré tették azokat a Bárány vérében”. Ők képviselik az összes megváltott hívőt, különösen azokat, akik hitükért heves szenvedéseket és vértanúságot szenvedtek el.
Fehér ruhákba öltözve, pálmaágakat tartva állnak a Trón előtt, az üdvösség dicséretét kiáltva, éjjel-nappal Istent szolgálva az Ő templomában.

• Végül a többiek — a Jelenések könyvének ijesztő és szomorú része.
Más emberi lelkek is megjelennek Isten színe előtt a Nagy Fehér Trón bíróságán a Jelenések 20:11–15-ben, ahol a halottak, kicsik és nagyok egyaránt Isten előtt állnak, hogy cselekedeteik szerint ítéletet kapjanak. Őket nem szabad összetéveszteni azokkal a hívőkkel, akik külön „ítéletet”, vagy inkább „megkülönböztetést” kapnak a Bema-szék előtt (lásd a teljes cikket)

Jézus természetfeletti találkozása

Végül Jézus élete megtanít minket arra, hogyan kell az emberi szempontból nézve tekinteni a mennyre és a természetfeletti szférákra.
Felkészülése közben találkozott az ördöggel, aki a pusztába jött, hogy megkísértse őt. A Máté 4. fejezete beszámol erről a találkozásról és annak kimeneteléről.
Jézus számos történetet* mesélt el tanítványainak és a szélesebb közönségnek a menny és a föld közötti kapcsolatról, Isten Országáról. Példázatokat és történeteket mesélt el küldetése során. Ezeken keresztül juthatunk el ahhoz, hogy megértsük Isten munkáját, valamint hatalmának és tekintélyének jelentőségét.

· Példabeszéd — Mashal
A rabbik a zsidó társadalomban folyamatosan használták a példabeszédeket. Jézus példabeszédei (az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiú, a vető) ugyanazt a szerkezetet követik: mindennapi helyzetek, erkölcsi vagy teológiai tanulságok, gyakran meglepő fordulat.
· Elbeszélés, etikai, képzeletbeli tanítás — Aggada
(Lázár és a gazdag ember, az irgalmas szamaritánus és olyan szereplők, mint a pásztor, a király, a szőlőbirtokos)

Ezek a mesék vagy novellák gyakran ábrázolták a Menny hangulatát és dinamikáját, a Föld és Isten Királysága közötti ellentmondásos kapcsolatot, valamint a teremtmények viselkedését bizonyos helyzetekben.
Az Újszövetség írásai ugyanakkor a Földön is bemutatnak nekünk valódi természetfeletti pillanatokat.
Az evangéliumokban jól ismert jelenet, amikor Mózes és Illés találkozott Jézussal közvetlenül szenvedése és megváltó munkája csúcspontja előtt (Mt 16,1–5). Jézus átalakuláson (színeváltozáson) ment keresztül, amely a mennyei ország pompájának és szépségének egy kis ízelítőjét mutatta meg. A menny megérintette a Földet, és a Jézushoz legközelebb álló tanítványok voltak ennek tanúi.
Amikor mi, hívőként, Isten országában járunk és élünk, nem szabad korlátoznunk saját lehetőségeinket: mi is részesei vagyunk ennek a csodálatos mennyei körnek. Jézus egyik feladata hogy tanítson Isten országáról és azt reprezentálja.
Az egyik kedvenc szakaszom a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében található. Ez a leírás nem csupán a menny ígérete, hanem a hívők jelenlegi, már tökéletes állapotának csodálatos megerősítése.

Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez;
az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez;
az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére.
Heb 12:22-24

Később visszatérünk erre a jelenetre. Ez az ünnepi összejövetel vagy tömeg, ez az időtlen és csodálatos közösség hatalmas jelentőségű, és nagyon komoly következményekkel jár a minket körülvevő világra – és a körülöttünk élők életére nézve is.
Figyeljünk a szövegre! Ezt a múlt időt a XXI. századi egyház meglehetősen elhanyagolja. Ez a múlt idő a mennyből örökölt állapotunkról szól.
Míg az Ószövetség idején ez az állapot nem volt elérhető az emberek számára – csak a főpap léphetett be évente egyszer a Szentek Szentjébe, és akkor is csak szigorú felkészülés után –, az Új Szövetség azonnal azzal kezdődik, hogy a templomi függöny felülről lefelé kettészakad, és az elválasztó fal eltűnik.
Ennek valódi jelentőségét és dinamizmusát az Apostolok cselekedeteinek elején láthatjuk.
Ez a befejezett múlt idő azt jelenti, hogy a számtalan angyallal együtt 'hozzáférésünk van' az Úr Trónjához. Hozzáférésünk van a mennyei helyekhez. Odaértünk. Múlt idő.
Halottak voltunk – most pedig élő lények, élő papság, élő nemzet és élő család vagyunk. És szerintem ez itt jó sorrend, és nagy jelentőséggel bír.
folytatom hamarosan..

1 - 2

EN

☆