Szent, Szentséges
Gyakran találkozom és beszélgetek más háttérből való vallásos emberekkel.
Meglepően sok olyan esetet találtam, ahol a "szentségről" és a „szentnek lenni” fogalmáról különféle tévhiteket terjesztettek. Ezek a tévhitek a legkülönfélébb formát veszik fel, de szinte mindig egy életidegen külsőséges "alázatossághoz" és a személyes értéktelenség szemléletéhez kapcsolódnak. Az emberek egyszerűen nem tudnak megszabadulni attól a "római katolikus" tévhittől, hogy a szentség egy emberi tulajdonság vagy az emberi erkölcs egyik jellemzője.
Itt rögtön pontosítok: A katolikus tanítás szerint a szentség nem egyszerűen emberi tulajdonság vagy erkölcsi jellemző, hanem elsősorban Isten saját lényegi tulajdonsága, amelyben az ember részesedik. Az emberi erkölcsi tökéletesség csak másodlagos és származtatott értelemben nevezhető „szentségnek”.
Meglepően sok olyan esetet találtam, ahol a "szentségről" és a „szentnek lenni” fogalmáról különféle tévhiteket terjesztettek. Ezek a tévhitek a legkülönfélébb formát veszik fel, de szinte mindig egy életidegen külsőséges "alázatossághoz" és a személyes értéktelenség szemléletéhez kapcsolódnak. Az emberek egyszerűen nem tudnak megszabadulni attól a "római katolikus" tévhittől, hogy a szentség egy emberi tulajdonság vagy az emberi erkölcs egyik jellemzője.
Az emberi szentség erkölcsi értelemben valóban egy személy tulajdonsága, de csak mint Isten kegyelmének gyümölcse: „erkölcsi tökéletesség, feddhetetlenség a gondolkodásmódban és a cselekvésben."
Ez a felfogás a hivatalos. Ez éppúgy megtalálható majd' minden egyházi irányzatban, missziós gondolkodásban, vagy épp teológiai iskolákban. Azonban ez igazi katasztrófa. Gyakorlatilag távol áll a bibliai szentség fogalmától mert emberi feltételhez kötött, a jellem függvénye.
„Mint ahogy az, aki elhívott titeket, szent, úgy ti is szentek legyetek minden cselekedetetekben; mert meg van írva: »Legyetek szentek, mert én szent vagyok«”.
Közvetlenül az Ószövetség parancsaiból merítve 