A jó pásztor - a valós példa

A nevem Dr. Ken Bailey. Megtiszteltetés volt számomra, hogy közel 40 éven át taníthattam az Újszövetséget a Közel-Keleten, többnyire arabul. A mai témánk az Újszövetségben szereplő vezetői szerepekre vonatkozó alapvető képekről szóló tanulmányi sorozatunk folytatása. Először a szolgát vizsgáltuk meg, (...) majd bemutattuk a Jó Pásztor témáját.
Láttuk, hogy Isten a Jó Pásztor. Aztán megvizsgáltuk, és láttuk, hogy Jézus a Jó Pásztor. Most egy harmadik szöveget veszünk elő, amely Jézusra, mint Jó Pásztorra összpontosít, majd tovább­megyünk, és megnézünk két alapvető szöveget, ahol a Jó Pásztor képét a korai keresztény vezetésre alkalmazzák.

A pásztori kép

Az Újszövetségben a vezetésről szóló összes szimbólum közül ez minden bizonnyal kiemelkedő jelentőségű, és az egyháztörténet során is kiemelkedő szerepet játszott. Sok egyház a gyülekezet vezetőjét pásztornak nevezi. Ez valóban, pásztori kép.
Ez egy másik módja annak, hogy azt mondjuk: „ő a mi pásztorunk”. Így hát az a szöveg, amelyet röviden át kell tekintenünk, mielőtt a pásztorok felelősségére térnénk, az a híres pásztorhimnusz-sorozat, amely János evangéliumának 10. fejezetében található. {János 10:1-16}
Ez három részre tagolódik.
Az első kettő fontos, de a harmadik még fontosabb. Az első kettőt meglehetősen röviden fogjuk áttekinteni. A szöveg így kezdődik:
„Aki nem az ajtón keresztül lép be a juhok karámjába, hanem más úton mászik be, az tolvaj és rabló.”
A tolvajról és a rablóról, aki más úton tör be, kicsit később, ugyanebben a szövegben olvashatunk:
„Idegen után nem mennek, hanem elmenekülnek előle, mert nem ismerik az idegen hangját.”
Tehát ez a tolvaj nem fog sikerrel járni, mert ha mégis, akkor sem fognak hallgatni a hangjára. A fenyegetés fennáll, de a hívők nem fogják követni azt a hangot.
A példázat közepén arról van szó, hogy a pásztor nem tör be kívülről, és a hangja nem ismeretlen, hanem – ahogy a szöveg mondja – aki az ajtón át lép be, az a juhok pásztora, neki nyitja ki a kapust.
Ez a jelenet, majd arról van szó, hogy a juhok hallgatnak a hangra, követik őt, ő pedig kivezeti őket, és előttük jár. Ez a kép a pásztorról a faluban töltött reggellel kapcsolatos.
Minden hagyományos közel-keleti faluban mindenkinek kell, hogy legyen két-három juha, mert így készül a téli ruházat. Azonban két-három juhot nem lehet legeltetni, mert nincs pénz a szükséges munkaerőre. Így egy csoport ember egy adott utcában összeáll, általában az utca egyik vége le van zárva a falu közepén, a másik végén pedig a pásztorok felé nyílik ki, és mindenki, az utca mentén lévő házakból, {melyek kb. egy autó beálló méretűek, tehát nem túl nagyok} hajtja ki a jószágot, ahol minden háznak a falai megegyeznek a szomszédokéval, és mind a keskeny sikátorra nyílnak.
Az összes birka tehát azon a bizonyos sikátoron áll össze egy nyájjá, és egy fiatal férfi vagy két fiatal nő lesz felelős a birkák vezetéséért. Tehát az történik, hogy kora reggel eljönnek a sikátor végéhez, és a hívójelükre kinyitják a kapukat. Vagyis mindenki, amikor meghallja a hívójelet, kinyitja az ajtót és természetesen a birkák felismerik a hívójelet, és mindannyian kiáramlanak az utcára. Amint mindannyian kijutottak, a pásztor elindul a vidéken át, és amikor egy olyan völgybe ér, ahol még van mit enni, megáll, majd nagyon-nagyon lassan halad tovább, hogy a juhoknak legyen idejük enni menet közben. Ez a szokásos mintázat a juhok, a pásztorok és a falusi otthonok esetében.
És ez a kép látható a nyitójelenetben. Ismét ott van a pásztor, akiről a korábbi tanulmányunkban beszéltünk, hívja a nyájat, ő megy elöl, és a juhok felismerik őt.
Voltak diákjaim a Közel-Keleten, akik tizenéves korukban maguk is részt vettek ilyen tevékenységekben, és meg tudtam velük beszélni ezeket a kérdéseket, és megkérdeztem tőlük, mit csinálnak, amikor új juhot kapnak?
Azt mondták: „Aha.” Elmagyarázták nekem.
A helyzet a következő: reggel a birkák nagyon izgatottak. Hamarosan reggeli lesz, és már alig várják, hogy indulhassanak. Megszólal a hívás, és a gazda kinyitja az ajtót.
Mindannyian kirohannak, de ez a szegény bárány, rossz jelzést kap (nem ismeri fel a jelet), ezért idegösszeroppanást kap: Körbe-körbe rohangál, és a fejét a kőfalaknak veri. Nem mehet el "a buliba", mert rossz jelzést kapott, ezért egy ideig eltart, amíg megtanítják neki az új jelzést.
Miután megtanulta, már jól van, és elindul.

Az ajtó

A második jelenet egyal nem értelmezhetetlen. Sok kommentátor azt állítja, hogy a képek itt valóban zavarosak, de hallgassuk meg a szöveget.
„Én vagyok a juhok ajtaja. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.
Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam keresztül belép, az megmenekül, és ki-be járhat, és legelőt talál.”
és a szöveg így zárul: „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben éljenek.” (...) februárra már nem esik többé az eső. Minden pásztor igyekszik valami ennivalót találni a juhainak.
Mire eljön július, augusztus és szeptember, a nyílt vidéken minden ehetőt már megettek a juhok, így egyre messzebb kell menni, hogy valamit találj a kis nyájadnak, és hamarosan a nap nagy részét az oda-vissza utazással töltöd, ami nem éppen hatékony. A juhok energiát vesztenek, és nem igazán esznek sokat, mert nincs idejük, ezért a pásztorok (két dolgot tehetnek).
Vagy egy barlangot választanak, és egy alacsony fallal elkerítik a barlang bejáratát, csak egy kis nyílást hagyva, hogy számolhassák a juhokat, amelyek éjszaka bemennek a barlangba, és az a pásztor használhatja a barlangot, aki elsőként ér oda. Senki sem birtokolja ezt a nyílt területet.
Vagy a pásztorok összefognak, és építenek egy karámot, általában elég nagyra, hogy kicsivel több mint száz birka beférjen. A fal körülbelül 1m magas. A tetejére töviseket szőnek be, hogy a kutya vagy a farkas ne próbáljon átjönni, mert a tövisek túl durvák, és van egy szűk bejárat is, ugyanebből az okból.
(így) megszámolhatod a bejövő juhokat, és találd ki, hol alszik a pásztor? Ő alszik a bejáratnál, keresztbe. Ő lesz az ajtó. "Kijönnek, bejönnek, és legelőt találnak."
Ez egy szép nap. Nem minden nap találunk legelőt.
(Van azután) a juhokért érzett aggodalom a juhhodályban.
Van egy másik aggodalom azzal kapcsolatban is, hogy ki kell menniük a külvilágba, és itt olyan szimbólumokról beszélünk, amelyek minden imádkozó gyülekezet életének részét képezik.

Összefoglalva

Tehát az első jelenetben a pásztor nem az ajtó. A második jelenetben éjszaka van a nyílt vidéken, a juhok (védettek) és a pásztor az ajtó.
change lngEN

Popular posts from this blog

Relationships between Conscience, Consciousness and Co-working

Rezar para despertar

The Hos 6:6