A jó pásztor - a valós példa
A nevem Dr. Ken Bailey. Megtiszteltetés volt számomra, hogy közel 40 éven át taníthattam az Újszövetséget a Közel-Keleten, többnyire arabul. A mai témánk az Újszövetségben szereplő vezetői szerepekre vonatkozó alapvető képekről szóló tanulmányi sorozatunk folytatása. Először a szolgát vizsgáltuk meg, (...) majd bemutattuk a Jó Pásztor témáját.
A pásztori kép
Az Újszövetségben a vezetésről szóló összes szimbólum közül ez minden bizonnyal kiemelkedő jelentőségű, és az egyháztörténet során is kiemelkedő szerepet játszott. Sok egyház a gyülekezet vezetőjét pásztornak nevezi. Ez valóban, pásztori kép.Ez egy másik módja annak, hogy azt mondjuk: „ő a mi pásztorunk”. Így hát az a szöveg, amelyet röviden át kell tekintenünk, mielőtt a pásztorok felelősségére térnénk, az a híres pásztorhimnusz-sorozat, amely János evangéliumának 10. fejezetében található. {János 10:1-16}
Az első kettő fontos, de a harmadik még fontosabb. Az első kettőt meglehetősen röviden fogjuk áttekinteni. A szöveg így kezdődik:
„Aki nem az ajtón keresztül lép be a juhok karámjába, hanem más úton mászik be, az tolvaj és rabló.”
A tolvajról és a rablóról, aki más úton tör be, kicsit később, ugyanebben a szövegben olvashatunk:
„Idegen után nem mennek, hanem elmenekülnek előle, mert nem ismerik az idegen hangját.”
Tehát ez a tolvaj nem fog sikerrel járni, mert ha mégis, akkor sem fognak hallgatni a hangjára. A fenyegetés fennáll, de a hívők nem fogják követni azt a hangot.
Ez a jelenet, majd arról van szó, hogy a juhok hallgatnak a hangra, követik őt, ő pedig kivezeti őket, és előttük jár. Ez a kép a pásztorról a faluban töltött reggellel kapcsolatos.
És ez a kép látható a nyitójelenetben. Ismét ott van a pásztor, akiről a korábbi tanulmányunkban beszéltünk, hívja a nyájat, ő megy elöl, és a juhok felismerik őt.
Azt mondták: „Aha.” Elmagyarázták nekem.
Mindannyian kirohannak, de ez a szegény bárány, rossz jelzést kap (nem ismeri fel a jelet), ezért idegösszeroppanást kap: Körbe-körbe rohangál, és a fejét a kőfalaknak veri. Nem mehet el "a buliba", mert rossz jelzést kapott, ezért egy ideig eltart, amíg megtanítják neki az új jelzést.
Miután megtanulta, már jól van, és elindul.
Az ajtó
A második jelenet egyal nem értelmezhetetlen. Sok kommentátor azt állítja, hogy a képek itt valóban zavarosak, de hallgassuk meg a szöveget.
„Én vagyok a juhok ajtaja. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.
Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam keresztül belép, az megmenekül, és ki-be járhat, és legelőt talál.”
és a szöveg így zárul: „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben éljenek.”
(...) februárra már nem esik többé az eső. Minden pásztor igyekszik valami ennivalót találni a juhainak.
Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam keresztül belép, az megmenekül, és ki-be járhat, és legelőt talál.”
Mire eljön július, augusztus és szeptember, a nyílt vidéken minden ehetőt már megettek a juhok, így egyre messzebb kell menni, hogy valamit találj a kis nyájadnak, és hamarosan a nap nagy részét az oda-vissza utazással töltöd, ami nem éppen hatékony. A juhok energiát vesztenek, és nem igazán esznek sokat, mert nincs idejük, ezért a pásztorok (két dolgot tehetnek).
Vagy egy barlangot választanak, és egy alacsony fallal elkerítik a barlang bejáratát, csak egy kis nyílást hagyva, hogy számolhassák a juhokat, amelyek éjszaka bemennek a barlangba, és az a pásztor használhatja a barlangot, aki elsőként ér oda. Senki sem birtokolja ezt a nyílt területet.
Vagy a pásztorok összefognak, és építenek egy karámot, általában elég nagyra, hogy kicsivel több mint száz birka beférjen. A fal körülbelül 1m magas. A tetejére töviseket szőnek be, hogy a kutya vagy a farkas ne próbáljon átjönni, mert a tövisek túl durvák, és van egy szűk bejárat is, ugyanebből az okból.
(így) megszámolhatod a bejövő juhokat, és találd ki, hol alszik a pásztor? Ő alszik a bejáratnál, keresztbe. Ő lesz az ajtó. "Kijönnek, bejönnek, és legelőt találnak."
Van egy másik aggodalom azzal kapcsolatban is, hogy ki kell menniük a külvilágba, és itt olyan szimbólumokról beszélünk, amelyek minden imádkozó gyülekezet életének részét képezik.

