Vessző és bot - mit jelentenek?

A 23. Zsoltárban – got questions

A 23. zsoltár

A 23. zsoltár egy gyönyörű költemény, amely Isten pásztori képét használja. Dávid, aki ezt a zsoltárt írta, maga is pásztor volt, és megértette a párhuzamot a juhairól gondoskodó pásztor és az Ő népéről gondoskodó Isten feladata között.
A juhok teljesen a pásztortól függenek élelem, víz, vezetés és útmutatás tekintetében, miközben egyik helyről a másikra vándorolnak, ahogy mi is Istentől függünk mindenben, amire szükségünk van.
A juhok a pásztortól függnek, hogy megvédje őket a legkülönbözőbb ragadozóktól és veszélyektől, ahogy mi is Istenre, mint védelmezőnkre és védelmezőnkre tekintünk. Az Újszövetségben Jézus úgy nyilatkoztatja ki magát, mint népe Jó Pásztora (János 10:11, 14), beteljesítve azt az ószövetségi próféciát, miszerint Isten eljön, hogy pásztorolja népét (Ezékiel 34:7-16, 23).
A Zsoltárok 23:4 vers az Úr Pásztort szólítva ezt mondja: "A te vessződ és botod vigasztal engem". Dávid ezt a leírást a korabeli pásztorok gyakorlatára alapozza. Ők általában egy (rövid nehéz) botot és egy (vékonyabb kampós) botot hordtak maguknál, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a munkájukhoz.

A bot

A 23. zsoltárban elsőnek említett bot az Úr erejét és védelmét jelképezi. Ez egy erős fából készült bot, amelyet fegyverként használtak olyan vadállatok ellen, amelyek azt remélték, hogy könnyű prédát találnak az egyébként védtelen juhnyájban. A pásztor a botot arra is használta, hogy segítsen neki számon tartani a juhokat a nyájban (amint arra a 3Mózes 27:32 is utal).
Az ifjú Dávid elmondott Saul királynak egy esetet, amelyben valószínűleg a pásztorbotját használta: "Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem." (1Sámuel 17:34-35).

A kampós bot

A zsoltárban említett másik bot az Úr vezetésének és szeretetének jelképe. Ez a bot hosszú, karcsú, gyakran kampós bot volt, amelyet elsősorban a nyáj irányítására használtak. A juhok hírhedten vándorló állatok, és ha egyszer eltávolodnak a pásztor vigyázó szemétől, mindenféle bajba kerülnek (Máté 18:12-14). A pásztor arra használta a botját, hogy a juhait távol tartsa a veszélytől és közel tartsa őket magához. Ha egy juh bizonytalan helyzetbe került, a pásztor a bot görbe végét a juh nyakára hurkolta, és visszahúzta azt a biztonságba.
Audiobook by Freepik W. Philip Keller "Egy pásztor a 23. zsoltárra tekint" című könyvében a pásztorbot egyediségéről így ír:
"Bizonyos értelemben a (kampós) pásztorbot, személyes felszerelésének bármely más tárgyánál jobban azonosítja a pásztort pásztorként. Senki, semmilyen más szakmában nem hord pásztorbotot. Egyedülállóan a juhok - és csakis a juhok - gondozására és vezetésére használt eszköz. Szarvasmarhákhoz, lovakhoz vagy sertésekhez nem használható. Kifejezetten a juhok szükségleteihez tervezték, alakították, igazították."
(a 8. fejezetből)

Az isteni pásztor

A 23. zsoltár két botja együttesen az őket kezelő isteni Pásztor képét festik meg. Ő erős, kompetens és megbízható; jelen van a juhaival, képes megvédeni őket és vigyázni rájuk minden veszélyben, amellyel szembe kell nézniük. Az a tudat, hogy van egy ilyen Pásztorunk, aki kész megvédeni minket a veszélyektől, közel tartja, és megment minket, amikor eltévedünk, valóban nagy vigaszt jelent nekünk, juhoknak.
az eredeti cikk
change lngEN

Popular posts from this blog

Kimutatni az Atyát

An influential life in the Holy Spirit and in Love - part 1

Fake!