A megbocsátás

^{Everyday Church, Wimbledon - Online Church Service
Mark 2:1-12 – Healing and Forgiveness
by Adam Bream}
- Ha a kereszténységet vizsgálod, szeretném, ha tudnád Jézusról: természetéből fakad, hogy meg akar bocsátani és meg akar gyógyítani. És hatalmával függ össze, hogy képes is rá. Az Atya pedig örül, ha mindkettő tekintetében az Ő Fiában bízunk.
Ez egy olyan tanítás/elv, amivel mind­annyiunknak folyamatosan küzdenünk kell. Ez a kegyelem olyan kútja, amelynek a mélységét soha nem fogjuk kifürkészni.
Szóval... mit árul el nekünk a Márk 2:1-12 a megbocsátásról? Nos, szerintem hat dolgot...
• Először is, a megbocsátás... elsősorban Isten dicsőségéről szól
A Róma 3:23 világrengető kijelentést tesz:

Mindnyájan vétkeztek és híjával vannak Isten dicsőségének.
Róma 3:23

Az egész bibliai elbeszélésen keresztül - és valójában az én és a te életed történetén keresztül - ez ismétlődik: az emberek úgy döntenek, hogy olyan dolgokat tesznek/mondanak/gondolnak, amelyek nem tiszták és nem tetszenek a Szent Istennek. És az emberek nem választják azt, hogy olyan dolgokat tesznek/mondanak /gondolnak, amelyek Dicsőséget hoznak Neki.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden ember súlyos bűnöket követett el, amelyek börtönbüntetést igényelnek; inkább a tökéletlenség és az Isten eszményétől való eltérés általános állapotára utal. Etnikai vagy kulturális háttértől függetlenül, közös emberi tapasztalat, hogy elmaradunk/nem engedelmeskedünk Isten tökéletes mércéjének.
- Mindannyian megtettük, mindannyian megtesszük. Amikor a Biblia azt mondja, hogy "mindenki", akkor az mindenkit jelent. Mindenkit.
A te küzdelmed a kísértéssel és a bűnnel kapcsolatos döntésekkel lehet, hogy másképp néz ki, mint az enyém. DE a betegség ellenszere egyetemes. Isten lép be a dicsőséges orvossággal.
A Márk 2. fejezet egy esettanulmányt ad erről: Amikor tehát a hívő kevesek elviszik barátjukat a gyógyítóhoz, Jézus felajánlja neki a gyógyulás útját az őt leginkább sújtó problémára. És ez nem a látható dolog, ami a lábát vagy a gerincét érinti, hanem a belső dolog, ami a szívét és az elméjét érinti.
Amikor ezeket a verseket olvassuk a Márk 2-ben, összpontosíthatunk arra, hogy mekkora volt a tömeg, VAGY arra, hogy néhány jó barát hite által {történik a helyreállítás}, VAGY hogy milyen nehéz lehetett a fogyatékos ember helyzete.
Szerintem azonban ez a 12 vers inkább arról szól, hogy Isten kiemeli a bűnt egy ember életében, hogy aztán hangsúlyozza, {hogy "nagyot szóljon" az} hogy mindenek előtt vágyik rá / terve van arra, hogy lépjen ez ügyben. Isten helyre akarja állítani a dicsőséget ennek az embernek a szívébe, mindenekelőtt és elsősorban.
• Mert... a megbocsátás... személyes dolog: köztünk és Isten között.
Istennek vágya az, hogy tegyen valamit a bűneinkkel. Ez személyes találkozással jár, ezért személyes választ igényel.
Ez alkalommal Jézus ezt az embert "fiaként" szólítja meg - ez hihetetlenül személyes nyelvezet! És azt mondja: "bűneid megbocsáttattak". Tudom, hogy nyilvánvalóan hangzik, de ez itt konkrétan azt az egyetlen embert jelenti. Nem az egész tömeget szólítja meg ebben az interakcióban, hanem az egyént.
Jézus nem azért jött a földre, hogy általánosságban bocsássa meg a bűnöket, hanem konkrétan és egyénileg. A megbocsátásban elsősorban nem egy egyenletet vagy egy fogalmat kapunk: egy személyt kapunk. Egy dicsőséges Megváltót kapunk, akinek kegyelmével {személyesen} találkozhatunk, hogy személyesen ismerjük meg; hogy személyesen közeledjünk hozzá.
És Ő nem azért jött le a mennyből, hogy nekem bocsánatot adjon valaki más bűneiért. Ő értem jött, az én bűneimért.
Dávid király imádkozik így az 51. zsoltárban:

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!
Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!
Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.
Zsoltár 51:2-4

- Igen, az önző dolgok, amiket mondok és teszek / VAGY azok az önző dolgok, amiket nem mondok és NEM teszek, hatással vannak és bántják a körülöttem lévő embereket.
- A türelmetlenségem, vagy a kapzsiságom, vagy az empátia hiánya, vagy a bujaságom, vagy a dühöm... megzavarhatja a békét valaki más szívében és életében.
DE végső soron ezek a dolgok a Teremtő Isten ellen vannak, és az Ő jósága ellen irányulnak az életemben. Az ÉN bűnöm az, amit el kell ismernem és meg kell bánnom - és Ő az ÉN Megváltóm, aki bocsánatot kínál nekem.
Amikor közel kerülünk Jézus szívéhez, mint ahogy ez az ember tette Márk 2-ben, azt találjuk, hogy Jézust természetéből fakadóan megigézi a helyreállítás iránti szükségünk. Szeret megbocsátani és szeret gyógyítani. Ez az ő jellemének és céljainak legmélye, a magva!
- Barátaim, Jézus tudja, hogy milyen nagy lesz a megbocsátás; jóval azelőtt, hogy mi meggondolnánk, felfognánk szükségünket.
{kérdezhetnénk:} Ha Krisztus dicsőséges és szent, akkor bizonyára el kell vonulnia a bűntől? Visszafordulni tőle? Biztosan távolságot akar tartani tőle? Nos - úgy tűnik, nem. Nem száműzi a bűnöst, és nem csinál belőle nyilvános látványosságot; hanem befogadja őt, és úgy állítja helyre {helyezi vissza}, mint aki az igazságban járhat.
Valójában "Fiúnak" hívja őt! Helyreállítja őt, mint 'akinek megbocsáttatott'. Ha az életed Krisztusban van elrejtve - ha átadtad /elfogadtad, hogy Ő a Megváltód - akkor megbocsátást nyertél! Ez a legcsodálatosabb / legmegnyugtatóbb / leghatalmasabb igazság.
Az, aki az 1. fejezetben azt mondja: KÖVESS ENGEM; ugyanaz, aki a 2. fejezetben azt mondja: legyen nektek MEGBOCSÁTVA, Én általam. Ha még nem jöttél Hozzá, tudd, a megbocsátás még ma a tiéd lehet. Ha Jézushoz fordulnál, és elismernéd, hogy vannak bűneid a múltadban/jelenedben, amelyekért bocsánatra van szükséged, {akkor ez lehetséges}.
• Továbblépve... Márk 2 emlékeztet minket arra, hogy a megbocsátás... prioritás: fontos Istennek.
Valami, ami fontos Istennek, bizonyára fontos marad számunkra is, ugye? Fontos számodra a megbocsátás? Azoknak az embereknek akiknek MEGBOCSÁTOTTak, megbocsátó embereknek kellene lenniük, igaz??? Márk volt az első megírt Evangélium. De ennek a találkozásnak {Jézus és a fogyatékos között} részletei megjelennek Máté 9-ben és Lukács 5-ben is. Ez egy olyan alapvető pillanat, hogy két másik evangéliumíró is szükségét érzi, hogy később megismételje az újramesélés során.
Hogy kiemeljük, mennyire személyes ez a dolog köztünk és Isten között, és mennyire fontos volt Jézus számára a megbocsátás megmutatása, egyes kommentátorok hangsúlyozták, hogy a megbocsátás e pillanata Jézus saját otthonában történik.
Képzeljük el, hogy Jézus mennyire fáradt lehetett a sok utazás és tevékenység után, amikor mindenféle különböző emberekkel foglalkozott. Tisztátalan szellemek kiűzése, betegségek gyógyítása és új követői csoportjának összegyűjtése. A szolgálat fárasztó lehet!
És mégis megragad egy pillanatot. Nézzük meg újra az 1. verset:

Néhány nappal később, amikor Jézus ismét belépett Kapernaumba, az emberek hallották, hogy hazatért. Olyan nagy számban gyűltek össze, hogy nem maradt hely...
Márk 2:1.

Számtalanszor olvastam már ezt a részt. Még egyszer sem gondoltam arra, hogy talán a ház, ahol a gyógyítás és a megbocsátás eme cselekedete történik, valójában Jézus saját otthona lehetett!? Imádom ezt a részletet. Jézus szeret megbocsátani az embereknek. Ez nem az Ő napi munkája. Ez nem hobbi, ezt Ő {naponta} gyakorolja. Ez ragyog a középpontjában annak, hogy Kicsoda Ő és miért jött. Odakint és otthon.
- Ha Krisztusban vagy elrejtve, bűneid az Ő szívének legmélyebb részeit mozdítják meg; az Ő együttérzését és megbocsátás iránti vágyát.
Gyakran mondják, hogy aki a saját otthonod magányában vagy, az vagy VALÓBAN. Nos... Jézus az Ő legmeghittebb, legnyugodtabb környezetében bocsátja meg az embereknek az igazság­talan­ságukat. Hiszem, hogy ezen a héten, amikor megfontolod Megváltód eme meghívását, megtapasztalhatod/meg fogod tapasztalni az Ő megbocsátásának békéjét és erejét - a te otthonodban is.
- Szívünknek, otthonunknak, egyházi közösségünknek {hordozó} edénynek kell lennie ahhoz, hogy a megbocsátást megtapasztalhassuk és kiterjeszthessük.
• A következő, úgy gondolom, hogy Márk 2 megmutatja nekünk, hogy a megbocsátás... provokatív: megosztja az embereket. Márk Evan­géliumában tett utazásunk során eddig hihetetlen jeleket és csodákat láthattunk Jézustól. Eddig az emberek csak ámultak. Hű, mi ez? Egy új tanítás - egy új hatalom.
... {Ám itt} látjuk az első esetet, amikor Jézus állításaival és cselekedeteivel szemben ellenállás mutatkozik. "Fiam, bűneid megbocsáttattak".

"Néhány törvénytanító pedig ott ült, és magában gondolkodott:
"Miért beszél ez a fickó így? Hiszen káromkodik! Ki más bocsáthat meg bűnöket, mint egyedül Isten?"
Márk 2:6

Azok, akik a legnagyobb várakozással várták a Megváltót (vagyis a Törvény tanítói - azok, akik a legtöbbet tudtak a próféciákról és a Messiásról szóló ígéretekről!), azok utasították el Őt a leggyorsabban.
Nem hiszem, hogy ez azért volt, mert problémájuk volt a bűn fogalmával és a megbocsátás szükségességével. Elvégre az ő kultúrájuk a bűnösségükért való vezeklés szokásaiban és áldozati ritmusaiban gyökerező kultúra volt.
A probléma az volt, hogy ez a "fickó" olyan kifejezésekkel beszélt, amelyeket csak Isten használhatott jogosan.
Abban a városban és időben, amelyben én élek, szerintem ez másképp van. Lehet, hogy nem érezzük szükségét a Megváltónak, mert nem érezzük, hogy 'meg kell menteni' magunkat a szentségtelen életmódbeli döntésektől. Talán csökkent a következmények tudatosság.
De barátom, gondolj egy pillanatra Jézus Krisztusra. Helyezd Őt egy pillanatra az életed mellé.
Amikor Jézusra nézünk, amikor arra gondolunk, hogy talán van valaki, aki tökéletes életet élt, és aki megváltoztatta a történelem menetét egy olyan erővel és szeretettel, amelyhez foghatót senki más nem tudott felmutatni, nem vágyik-e a szíved arra, hogy valami egész /teljes /csodálatos dolog ragadja meg az életedet?
- Amikor megállunk és az Ő mély jellemét szemléljük — a szeretetet, az alázatot és a szelídséget, — nem emlékeztet bennünket arra is, hogy mi mennyire következetlenek vagyunk ezekben a dolgokban? Bizonyára több van ebben az életben, mint az ismétlődő tökéletlenség.
Csak akkor kezdjük megismerni a bűn mélységeit, amikor Isten szépségét és szentségét kezdjük látni.
Ezek a törvény-tanítók egy igazságot és egy hamisságot mondtak. Igen, egyedül csak Isten tudja megbocsátani a bűnöket. Ez igaz volt. De Jézus nem káromolt, ahogy ők feltételezték. Ez nem igaz. Mert Ő maga Isten. Nem csak valami "fickó", ahogy ők következtetek.
- És életünk legnagyobb válaszútja elé kerülünk, amikor eldöntjük, hogy bűnösök vagyunk-e, akiknek Megváltóra van szükségük; és hogy Jézus valóban az a mindenre elégséges Megváltó-e, akinek a bocsánatára és megváltására szükségünk van.
Barátom, hallgass ide: a megbocsátás lehetséges Jézussal. Mert az Ő hatalma által és az Ő szent nevében... a megbocsátás mindig erőteljes...
A Törvény tanítóinak igazuk volt abban a sűrű szóváltásban: csak Isten tud bűnöket megbocsátani. Csak AZ, aki Isten abszolút tökéletességét megjelenítette, rendelkezik azzal a hatalommal, hogy Isten abszolút bocsánatát kiossza.

Ha megvalljuk bűneinket, (Jézus) hűséges és igaz, hogy megbocsássa nekünk bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.
1 János 1:9
(Jézusban) van megváltásunk az Ő vére által, a mi vétkeink bocsánata, az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. Efézus 1:7

Péter azt tanítja a tömegnek az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében, hogy ha átadják a bűneiket Jézusnak, Jézus elveszi tőlük bűneiket, és visszaadja nekik Szent Szellemét. Szellemét, Aki segíteni, vigasztalni, tanácsot adni fog nekik. Ez csodálatos ajánlatnak hangzik!
Igen - mindig meg kell küzdenem a kísértéssel és a bűnnel. DE az Ő bennem élő Lelke által van valaki, Aki segít nekem abban, hogy meghozzam a döntést, hogy választom-e a bűnt vagy sem. Aki ott van, aki kész összekötni engem a megbocsátással, ha vétkeztem.
Péter később az Apostolok Cselekedetei 3. fejezetében azt mondja, hogy ez a csere oda vezet, hogy a bűneink "eltöröltetnek".
- Láttál már olyat, amikor valaki hibázik valamit leírva, és így aztán olyan durván áthúzza a hibás szót, hogy a lapon a leginkább kiemelkedő dolog most ez a hatalmas fekete firka!? Olyan, mintha a hibás szó most már örökre a leglátványosabb dolog lenne az oldalon, függetlenül attól, hogy bármi jót írtak köré.
a) Ez nem Jézus megbocsátása.
b) Ő nem háborodik fel vagy frusztrálódik, amikor friss megbocsátásért fordulunk hozzá.
Ehelyett tárt karokkal fogad minket, és arra vágyik, hogy meggyógyítson és helyreállítson minket.
- Ne keverd össze azt, ahogyan mások megbocsátanak neked, azzal, ahogyan Jézus megbocsát neked.
Ő nem kényszerít minket a felelősségre, és nem is akar bosszúból rávenni minket, hogy valahogyan, a későbbiekben jóvá tegyük a dolgot. Jézus által a bűnös jegyek eltávolítása teljessé vált.
A "Szentségtelen" hibáimért cserébe megkapom Jézus "Szentségét" az életem lapjain! Jézus bocsánatában tényleges, valóságos életre szóló erő van, ami megigazít {igazzá tesz} bennünket. És ennek az átfogó eredménynek a bemutatására, amelyet talán nehéz felmérni vagy elképzelni, Jézus a 9. versben ezt mondja:

Melyik a könnyebb: azt mondani ennek a béna embernek: "Bűneid megbocsáttattak", vagy azt mondani: "Kelj fel, vedd a matracodat és járj"?
Én pedig azt akarom, hogy tudjátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására." Így szólt az emberhez: "Mondom neked, kelj fel, fogd a matracod, és menj haza".
Márk 2:9-11

- A szent gyengédség - Isten irgalma - elképesztő dolog, amit a tökéletlenségeidre helyeztek. Ma sok kultúrában és sok szívben a megbocsátást gyengeségnek tekintik. Jézus életében ez nem így volt. A valaha élt legérzelmileg legegészségesebb ember; aki annyi minden miatt bosszút állhatott volna, {éppen} az, aki a leghatásosabban / legradikálisabban hirdeti a megbocsátás to.
Egyedül Jézusnak van isteni hatalma a bűnök megbocsátására; nem pusztán mint próféta vagy jó életre tanító, hanem mint Isten Fia - akinek szava helyreállítja az összetörteket, akinek irgalma széttöri a bűn láncát, és akinek áldozata örökre megpecsételi a megbocsátást. Egy konfliktusoktól és diszharmóniáktól annyira sújtott világban nem üdítő-e tudni, hogy van egy Isten a mennyben, aki hajlandó a megbocsátást előtérbe helyezni?
Ez az ami elvezet engem az utolsó és rövid ponthoz... a megbocsátás e pillanatához Márk 2. fejezetében...
• A megbocsátás... egy előkép. {Egy előzetes} ... A korábban meg nem bocsátott (és korábban lebénult) ember - aki kisétál abból a 'nappaliból' a matracával/hordágyával - bepillantást enged abba, ami Jézus Krisztus halála és feltámadása által mindenki számára megvalósul Márk beszámolójának végén.
- Megvalósul azon a kereszten - amikor minden bűn és igazságtalanság bocsánata biztosítottá vált. - Az Ő tökéletes életének a MI nevünkért hozott áldozata által.
És amikor lógva, keresztre szögezve, a szenvedés legvégső határán Jézus felkiáltott: Atyám, bocsáss meg nekik! (Lukács 23:34). És a Mennyei Atya meghallgatta ezt az imát - és ezért TÉNYLEG kiterjeszti a megbocsátást rád és rám, ennek eredményeként. A megbocsátás legkézzelfoghatóbb / legerőteljesebb / legmegdöbbentőbb megnyilvánulását Krisztus keresztjével kapjuk a történelemben. Nincs ennél nagyobb demonstráció.
Mint a szikla analógia, amire az elején utaltam, ez az a hely, ahol a gyógyulásunk és a megbocsátásunk tökéletesen találkozik.
És így - ez a csere a Márk 2:1-12-ben, egy ember és az Ő Megváltója között, ízelítőt ad abból, amit ezután mind a négy Evangélium végén mindenkinek fel kell ajánlani.
- Ez a 12 vers egy pillanatképet ad az Emberiség összesének felajánlott Jó Hírről, az emberiség összesének.
Eljön majd a nap, amikor már nem kell Hozzá fordulnunk megbocsátásért vagy gyógyulásért. Mert vagy Jézus már visszatért, vagy mi mentünk el, hogy örökké Vele legyünk; és akkor egészek leszünk, és nem fogunk többé vétkezni. Ő már letörölt MINDEN könnycseppet.
Azonban a mennyei dicsőség {idejéig} továbbra is közeledünk Hozzá. Bátorságban / alázatban / szükségben. Soha nem találunk máshoz hasonlót.
Vajon - Mi az, amiért ma az Ő bocsánatát kell kérned? Vagy kinek a számára kellene ma lemásolnod {utánoznod} az Ő megbocsátását?
A teljes prédikáció angolul itt található