A szolgaság ára

Az alábbiakbam Tim Maton (Everyday Church Wimbledon) prédikációja egy részét idézem. Hozzáállása rendkívül hasznos azok számára akik Jézus Krisztust képviselik a Világban.

A tanítás Márk evangéliumában

A mai szakaszban, Márk 9:33–50-ben Jézus a tizenkét tanítványának tanít a tanítványság árairól és előnyeiről.
Olvassuk most Márk 9:33-41.-t!

Ezután Kapernaumba mentek. Amikor már a házban voltak, Jézus megkérdezte a tanítványait: „Miről beszélgettetek útközben?” Egyikük sem mert válaszolni, mert az úton arról vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb.
Akkor Jézus leült, odahívta magához a tizenkettőt, és ezt mondta: „Ha valaki első akar lenni, akkor legyen ő az utolsó, és legyen mindenki más szolgája.”
Azután kézen fogott egy kisgyermeket, és eléjük állította. Majd a karjaival átölelte, és ezt mondta a tanítványoknak: „Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben[a] az engem fogad be. Ha pedig engem befogad, akkor azt is befogadja, aki engem elküldött.”
Aki nincs ellenünk, az velünk van János egyszer ezt mondta Jézusnak: „Mester! Láttuk, hogy valaki a te nevedben űzi ki a gonosz szellemeket az emberekből. De megtiltottuk neki, hogy folytassa, mert nem tartozik közénk.”
„Hagyjátok! — mondta Jézus. — Mert aki az én nevemben tesz csodát, az nem fog mindjárt rosszat mondani rólam. Aki nincs ellenünk, az velünk van.
Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet csak azért, mert a Messiáshoz tartoztok — igazán mondom nektek —, meg fogja kapni a jutalmát.” (Egyszerű Fordítás)

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tanulhatunk a tanítványok hibáiból.
Ők félreértették Jézus példázatait, és azt is, amikor egyértelműen beszélt. Az a három közülük, aki látta Jézus átváltozását, most kissé önteltnek tűnik, míg a másik kilenc nem tudta megszabadítani egy fiút a démontól, ami miatt egymás között veszekedtek, és megtiltották a „nem hivatalos” tanítványoknak, hogy Jézus nevében gyógyítsanak.
Miután alázatos csendbe burkolta őket, Jézus megragadta az alkalmat, hogy leültesse őket egy újabb fontos tanításra.
Ahogy máshonnan is tudjuk, az Isten országába való belépés, vagy az Életbe való belépés, ahogyan ez a szakaszban kifejezésre jut, teljesen ingyenes – nem érdemeink vagy teljesítményeink mentenek meg minket, hanem Isten csodálatos, meg nem érdemelt szeretete. De ez egyben "mindent is" megkövetel.

A szolgaság ára

Jézus tanítványának lenni azt jelenti, hogy szolgának lenni.
Jézus így kezdi: „Aki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindenki szolgája.” (35. vers)
Minden keresztényt szolgálatra hívnak – nemcsak Isten szolgálatára, hanem más emberek szolgálatára is, és ezzel közvetve Isten szolgálatára is!
A szolgaság Jézus tanításának gyakori témája, amelyet megismétel, amikor megmossa tanítványai lábát (János 13), amikor azt mondja nekik, hogy vegyék fel a keresztjüket és kövessék őt (Lukács 9), és amikor elmagyarázza, hogy a juhokat a kecskéktől az alapján fogja elválasztani, hogy hogyan bánnak az éhezőkkel és a ruhátlanokkal, az idegenekkel és a foglyokkal (Máté 25).
Ebben a szakaszban Jézus négy példát hoz fel a szolgaság árára.

1) Szolgáljuk a legkisebbeket

Jézus felvesz egy gyermeket, és a karjába veszi, hogy szemléltesse mondandóját, majd így szól:

„Aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.” (37. vers)

Jézus egyenlőnek tekinti azt az egyszerű gesztust, amikor lehajolunk, hogy elismerjük, megszólítsuk vagy megbecsüljük a gyermeket, azzal, amikor felemeljük tekintetünket, hogy imádjuk mennyei Atyánkat.
Ahhoz, hogy bevonjuk a gyermekeket, le kell hajolnunk a szintjükre, oda kell figyelnünk rájuk, időt kell szánnunk arra, amit szeretnek csinálni, le kell lassítanunk a saját tempónkat, és az ő nyelvükön kell beszélnünk. Ez alázatosságra vall.
A korabeli uralkodó világnézet, amelyet a görög és a római kultúra alakított, a gyermekeket a társadalom legalacsonyabb és legkisebb tagjainak tekintette. Míg a mai nyugati társadalom, amelyet több száz év kereszténysége formált, már nem tekinti a gyermekeket másodrangúaknak, ők továbbra is a sebezhetőség és a függőség példái maradnak.
Ők azok az emberek, akikkel kapcsolatban Jézus elvárja tőlünk, hogy szolgáljuk őket – a legkisebbek és az elveszettek, a legalacsonyabbak rangúak és a magányosak, beleértve a legidősebbeket és a legfiatalabbakat, a hajléktalanokat és a tehetetleneket, az elfeledetteket és a legalsóbb rétegeket.
Ez nem ment fel minket akkor, ha a gyermekeket istenítjük, ami egy mai veszély, hanem összekapcsolja a legalacsonyabbak szolgálatát a Legfelsőbb szolgálatával.

2) Dolgozzatok csapatban*

*mint egy csapat, "csapatként"
Gőgjükben, azt gondolva, hogy ők valami különlegesek, mások szándékaiban kételkedve, és a "Jézus-mozgalmat" irányítani akarva, a tizenkettek megpróbálták megakadályozni, hogy valaki más Jézus nevében szabadítást hajtson végre. Ironikus módon éppen azután, hogy nekik maguknak nem sikerült ugyanezt megtenniük.
Jézus megdorgálta szűk látókörű és kizáró gondolkodásukat, és felnyitotta a szemüket arra, hogy ki más is tartozik a csapatba.

„Ne akadályozzátok meg” – mondta Jézus. „Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem mondhat rólunk rosszat a következő pillanatban, mert aki nem ellenünk van, az mellettünk van.” (39–40. vers)

Jézus feltételezte, hogy ez a személy valódi hívő. Hiszen korábban már tanított ezen a vidéken, és a híresztelt csodát az igazi tanítványság bizonyítékaként fogadta el.
Testvéreim, mindannyian arra vagyunk elhívva, hogy az Isten országának hírnökei legyünk. Nem kell megvárnunk, hogy megkérjenek rá, vagy címet kapjunk. Jézus megbíz minket, a Szentlélek pedig felhatalmaz bennünket arra, hogy barátaink, családtagjaink, munkatársaink és szomszédaink között az Isten országának hírnökei legyünk. Ti máris a csapat tagjai vagytok!
A múlt héten részt vettem egy, a Biblia Társaság által szervezett webináriumon. A rendezvényen részt vettek vezetők... (különböző felekezetekből)... az Egyesült Királyságból, valamint olyan gyülekezetek képviselői, mint a miénk, akik mindannyian biztató statisztikákat és történeteket osztottak meg arról, hogy Isten hogyan vonzza a fiatalokat a Biblia olvasására, a gyülekezetbe járásra és az evangéliumra való reagálásra, oly módon, amilyet az Egyesült Királyságban évtizedek óta nem láttunk.
Dicsőség Istennek!
Gondoskodjunk arról, hogy az egységet támogassuk, ahelyett, hogy rivalizálást táplálnánk, amikor a magunk kis részét vállaljuk abban, amit Isten napjainkban tesz, sok más ember mellett, bármilyen meglepő is legyen ez.

3) Szolgálj a legkisebb feladatokban

Ahogyan a legkisebb embereket tiszteli, úgy tiszteli Jézus a legkisebb feladatokat is.

„Bizony mondom nektek: aki egy pohár vizet ad nektek az én nevemben, mert a Messiáshoz tartoztok, az bizonyosan nem veszíti el jutalmát.” (41. vers)

Talán nincs alapvetőbb szükséglet vagy egyszerűbb kedvesség, mint egy „pohár víz”.
Néhány héttel ezelőtt meglátogattuk anyósomat a kórházban, egy nappal a halála előtt. Az egyetlen dolog, amit nehézlégzés közben suttogott, az a „víz” szó volt. Nem volt ereje a poharat a szájához emelni. Természetesen segítettem neki. De tudom, hogy a szívem nem ugrott örömmel a feladatra. Fáradt voltam, erőfeszítést jelentett.
Uram, kérlek, folytasd a munkádat rajtam!
Jézus tanítványainak szolgálata néha a legalantasabb és leghétköznapibb feladatokat is magában foglalja, olyan dolgokat, amelyek messze alatta maradnak a fizetésünknek, olyan dolgokat, amelyekhez túlságosan képzettek vagyunk, olyan dolgokat, amelyek messze alatta maradnak a szintünknek.
Nemcsak a természetfeletti dolgokra kaptunk felhatalmazást – hogy embereket vezessünk Krisztushoz, csodákért imádkozzunk, a Szentlélek ajándékait osszuk, nyelveken szóljunk és próféciákat osszunk meg –, hanem arra is, hogy Jézus nevében a „szuper-normális” dolgokat is megtegyük: azokat a mindennapi, hétköznapi, monoton teendőket, amelyekre családjainkban, gyülekezeteinkben és közösségeinkben olyan nagy szükség van.
Csodálatos módon ez mindenki számára elérhetővé teszi a „nagyságot az Isten országában”, beleértve az önkéntes gondozókat, az unalmas munkát végzőket, valamint azokat, akik meglátogatják a betegeket, etetik az éhezőket és barátságot kötnek a magányosokkal.

4) Szolgáljuk a következő generációt

Jézus egy negyedik, szemléletes példát hoz fel a szolgálatra, egy szigorú figyelmeztetéssel együtt.

„Ha valaki megbotránkoztatja e kicsinyek közül akár egyet is – akik hisznek bennem –, annak jobb lenne, ha egy nagy malomkő lenne a nyakába akasztva, és a tengerbe vetnék.” (42. vers)

Mivel Jézus „ezekre a kicsinyekre” úgy utal, mint „akik hisznek bennem”, nehéz eldönteni, hogy még mindig a karjában tartott gyermekről beszél-e, vagy egy ismeretlen, naiv, de hatékony tanítványról.
Feltételezve, hogy a kétértelműség szándékos, úgy gondolom, hogy ez a következő generáció szolgálatáról szól, mind biológiai (azaz gyermekek és fiatalok), mind lelki (azaz új és fiatal hívők) értelemben.
Az Everyday Church Wimbledonban mi arra törekszünk, hogy mindenki megtalálja a módját annak, hogyan szolgálhatja a 0–18 éveseket – legyen szó kiváló, aktív és istenfélő rokonról, keresztapáról vagy családi barátról, iskolai kuratóriumi tagról, cserkészvezetőről, fociedzőről stb., vagy a bölcsődénkben, gyermek- vagy ifjúsági szolgálatunkban végzett munkáról.
Hasonlóképpen, amikor az emberek megtérnek vagy csatlakoznak a gyülekezethez, szükségünk van olyanokra, akik új házicsoportokat {life group} vezetnek, átvezetik az embereket az alapvető tananyagon, és tanítványképző tanfolyamokat tartanak, hogy segítsék őket a növekedésben.
Jézus ezt a fajta szolgálatot a mi felelősségünknek tekinti.
Bár kiemeltem azt a pozitív hatást, amelyet mások hitbeli útjára gyakorolhatunk, ebben az esetben Jézus figyelmeztet bennünket azokra a következményekre, amelyekkel szembesülünk, ha negatív hatást gyakorlunk mások tanítványságára.
Vigyázzunk, nehogy megbotránkoztassunk egy fiatal tanítványt – akár életkorában, akár fejlődési szakaszában!
Ez magában foglalja azt is, hogy bűnbe viszünk őket, ahogyan egyes angol fordítások értelmezik. De ennél sokkal tágabb értelemben vett fogalomról van szó, amely magában foglal mindent, ami arra ösztönzi őket, hogy eltávolodjanak, elforduljanak, vagy feladják elkötelezettségüket Jézus követése iránt.

Következtetés

Jézusnak még többet kellett áldoznia

Bármennyibe is kerüljön számunkra Jézus követése, Jézusnak sokkal többet kellett áldoznia.
Ahogyan azt a 31. versben előre megjósolta, az Emberfiát az emberek kezébe adták, és meg is ölték. De három nap múlva feltámadt!
Az igazi és helyes imádat jeleként Pál a Róma 12:1-ben arra buzdít minket, tanítványait, hogy „testünket élő áldozatul ajánljuk fel”, de ezt „Isten irgalmára tekintettel” teszi. Mi vállalhatjuk az élő áldozatok szerepét, mert Jézus vállalta a végső áldozat szerepét.

Tűzzel sózzák meg

Talán a pokol tüzére és a közelgő halálára való utalása ihlette Jézust, aki egy kissé rejtélyes mondattal zárja szavait: „Mindenkit tűzzel sóznak meg” (49. vers), mielőtt még néhány, a sóval kapcsolatos mondást elhangoztatna.
Ez egy kissé zavarosnak tűnő befejezés, amely miatt a teológusok bizonytalanul keresik a megfelelő értelmezést.
Talán ez utalás az áldozat témájára, mind az övére, mind a miénkre, mivel a Levitikus, a Számok, az Ezsdrás és az Ezékiel könyveinek versei szerint a sóval néha megszórták az égőáldozatokat. (Levitikus 2:13, Számok 18:19, Ezsdrás 6:9 és Ezékiel 43:24).
A só és a tűz egyetlen közös vonása, hogy mindkettő fáj. Ez a tanítványság lényege.
Jézus követésének ára van, de megéri, mert a só megőrzi, a tűz pedig megtisztít. Ha élő áldozatok és Jézus teljes szívű tanítványai akarunk lenni, szükségünk van rá, hogy ezt megtegye bennünk.

A nagyság elérése

Ha a sport világában nagyságot akarsz elérni, (...) akkor kemény edzésekkel kell megfizetned az árát.
Hasonlóképpen, ha nagyságot akarsz elérni Isten Királyságában, - bár ez teljesen ingyenes, egyszerűen csak bízz Jézusban –, az mindent meg fog követelni tőled: hogy szolgálj a legkisebbeknek, hogy csapatként szolgálj, hogy alázatos munkát végezz, hogy szolgálj a következő generációnak, és hogy könyörtelenül elszántan kövesd Jézust.
...

EN