Jézus ítélőszékei 2
II rész
A két ítélet félreértelmezése
Két esemény – egy félreértelmezés – kétezer évnyi zavar
A Bema-szék (a hívők számára) és a Nagy Fehér Trón / juhok és kecskék ítélete (minden nemzet / hitetlenek számára) összekeverése nem egy apró hermeneutikai hiba. Ennek mélyreható doktrinális következményei vannak. Amikor ezt a két eseményt összekeverik, az eredmény szinte mindig az evangélium megrontása.
Krisztus befejezett munkája finoman alá van ássva – az üdvösség egyre inkább teljesítménytől függőnek tűnik. A megváltás bizonyossága elvész a hívőtől, aki most már inkább félelemben él, mint hálában. A kegyelem / cselekedetek megkülönböztetése – a Páli teológia gerince – összeomlik. És a hívő Isten előtti állása „Krisztusban igazolt”-ről „teljesítményével igazolt”-re változik.
A Szentírás nem keveri össze ezt a két ítéletet. A vonatkozó szövegek alapos elolvasása két teljesen különböző eseményt tár fel — különböző közönség, különböző tét, különböző kimenetel és különböző hangnem lesz látható.
| ⚖ A Bema Szék | ✦ Nagy Fehér Trón & Juhok / Kecskék | |
|---|---|---|
| Vers | 2 Kor 5:10 - Róm 14:10 | Jel 20:11–15 - Máté 25:31–46 |
| Ki jelenik meg | A Hívők, csak | Minden nem-hívő - Minden nemzet |
| A tét | Jutalmak és Sáfárság | Örök végzet/sors |
| Az értékelés alapja | Hívőként végzett munkák | Hogy szerepel-e valaki az Élet Könyvében |
| Megváltás | Már biztosított – nem kérdéses | Maga a kérdés, amelyről döntés születik |
| Hangvétel | Felelősség a kegyelem keretein belül | Ünnepélyes, végleges, visszafordíthatatlan |
| Kimenetele | A jutalom fokozatai, vagy annak elvesztése | Örök élet v. Örök büntetés |
E két esemény összekeverése nem csupán elméleti kérdés – ez határozza meg, hogy a hívő a kegyelem szabadságában vagy a megoldatlan félelem rabságában él-e. A Szentírás gondosan elkülöníti őket azért, hogy mi is így tegyünk.
Róma történelmileg soha nem oldotta meg teljesen a kegyelem és a cselekedetek közötti feszültség problémáját. A tridenti zsinat (1545–1563) kifejezetten átokkal sújtotta a hit általi megigazulás tanát – ami Róma számára azt jelentette, hogy az érdem, a vezeklés és a purgatórium szükségszerűen szerepet kapnak az ítélethozatalban. Ebben a keretben a Bema-széknek muszáj üdvösségtani jelentőséget hordoznia.
Sok hagyományban hiányoznak azok az exegetikai eszközök, amelyek szükségesek a Szentírás által gondosan elkülönített kifejezések /történések megkülönböztetéséhez: a görög szókincs ismerete (bema vs. thronos), az egyes szakaszok különböző célközönségének ismerete, vagy a szélesebb Páli gondolati keret rendszer ismerete. Ennek eredménye egy lapos olvasat, amely összekeveri az üdvösség ingyenes ajándékát a hívő személyes felelősségével a Bema-szék előtt.
Amikor a szakaszokat csak fordításban olvassák – a görög-római vagy zsidó második templomi kontextusuk nélkül –, a képek elveszítik eredeti pontosságukat. Az az olvasó, aki nem ismeri a bema-t mint polgári, politikai központot (lásd a következő fejezetet), vagy mint sportversenyek díjátadó emelvényét, illetve a palesztin pásztori kultúrát, elsimítja a jelentést és teljesen elmulasztja a szándékot. A szó általánossá válik ott, ahol korábban konkrét és félreérthetetlen volt.
A Pnyx (Πνύξ) vitathatatlanul az egyik legfontosabb helyszín az egész nyugati civilizációban. Ez volt az athéni demokrácia hivatalos gyülekezőhelye, ahol a polgárok összegyűltek, hogy vitázzanak, szavazzanak és kormányozzanak. Középpontjában a bema állt — egy faragott kőemelvény, egy emelt szónoki emelvény —, ahonnan olyan szónokok, mint Periklész, Themistoklész és Démoszthenész szóltak az athéni néphez.
Pontosan ezt a szót választotta Pál a 2 Korinthus 5:10-ben.
2 Kor 5:10
A korinthusiaknak megvolt a saját bema-székük — erről az ApCsel 18:12–17-ben olvashatunk, ahol Pál maga állt Gallio prokonzul előtt, azaz a korinthusi bema előtt (ami akkori Római birodalmi felügyelet alatt működött). Amikor Pál arról írt nekik, hogy Krisztus bema - széke előtt állnak, minden korinthoszi olvasó élénk, fizikai képet kapott. Pál nem absztrakt vallási nyelvet használt – az örök igazságot egy polgári intézményben rögzítette, amely mellett olvasói minden héten elhaladtak.
Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak:(...) "ha... rátok tartozó ügyekről, nevekről és a ti Törvényetekről van közöttetek vita,
ApCsel 18:12–16
Amikor Pál a korinthosziaknak – egy görög nyelvű, görög-római közönségnek – írt, és a bema szót használta, minden egyes olvasó azonnal egy emelt, tekintélyt parancsoló emelvényt képzelt el. Egy helyet, ahol valaki nagyobb előtt állsz. A nyilvános elszámoltathatóság és értékelés helye. De ami kritikus fontosságú: nem kivégzési hely. Nem kínzás vagy büntetés helye. Egy hely, ahol a tetteket értékelik és az eredményeket kihirdetik.
Pál valami lélegzetelállító dolgot tett: az emberi, polgári felelősség legismertebb szimbólumát felemelte egy örök, kozmikus felelősség szintjére a Királyok Királya előtt. Azt mondta: tudjátok, milyen az, amikor a bema előtt álltok és számot adtok – most pedig értsétek meg, hogy van egy nagyobb Bema és egy nagyobb Bíró, és előtte fogják mérlegre tenni életetek munkáját.
Pál nem használta a thronos (trón) szót – azt a szót, amelyet János a Jelenések 20-ban használ a Nagy Fehér Trón Ítéletére. A különbség nem véletlen. A bema egy értékelő emelvény; a Trón a végső szuverén ítélet székhelye. Pál pontosan szándékosan választotta az előbbit, jelezve az Isten családján belüli felelősségre vonhatóságot – nem pedig a végső igazságszolgáltatás előtt való elítélést.
Az athéni Philopappos-domb északi lejtőjén, amelyet sokan megmászanak, hogy megcsodálják az Akropoliszra nyíló kilátást, egy félkör alakú, a sziklába vájt sík terület található. Ez a Pnyx, az ősi ekklesia gyűlésterülete. A bema kő még mindig ott van, részben megmaradt állapotban. Demosthenes állt rajta. Periklész állt rajta. Pál apostol pedig, aki a bema jelentését pontosan ismerő görögöknek írt, így fogalmazott a levelében: „Mindannyiunknak meg kell jelennünk a bema előtt – de ez a bema Krisztusé.”
Amikor felmászol arra a hegyre, ez a fontos teológiai (és filozófiai) pont rendkívüli élénkséggel illusztrálódik. Nem fogolyként mentél oda. Szabad emberként mentél, a szépség vonzott oda – és rábukkantál az ókori világ egyik teológiailag legjelentősebb kőjére. A lábad alatt lévő szikla volt az a kulturális emlék, amelyre Pál támaszkodott, amikor ezeket a szavakat írta Korinthusnak.
Pnyx már prédikált, amikor még nem is tudtad, hogy egy kulcsfontosságú helyen vagy. A bema soha nem volt félelemmel teli hely a szabad polgárok számára – ez volt a elszámolás, a tisztelet és a nyilvános igazságmondás helye. Ha eltekintünk a kétezer éves teológiai zavartól, pontosan ezt értette Pál, amikor azt mondta a hívőknek, hogy egy nap Krisztus bema - széke előtt fognak állni.
Pontosan ezért ragaszkodtak Luther, Kálvin és a reformátorok annyira a
Kálvin gondosan ügyelt arra, hogy kifejezze: munkáink ugyan nem játszanak szerepet igazolásunkban, de azok a valódi hit elkerülhetetlen és szükséges gyümölcsei. Az ő keretében a Bema-szék nem fenyegetés az igazult hívő számára – hanem a megszentelődés folyamatának befejezése: egy végső, átlátható és szeretetteljes értékelés arról, hogy a hívő milyen jól teljesítette a rá bízott feladatot.
Luther nagy pásztori aggodalma pontosan ez a zavar volt – hogy az isteni ítélet kilátása miatt terrorizált hívő soha nem ismerheti meg a libertas Christiana-t, a keresztény szabadságot. Válasza nem az volt, hogy bagatellizálja az ítéletet, inkább biztosította a hívőt, értse meg, hogy
A tanítás lényege
Két ítélet. Két közönség. Két teljesen különböző tét.
A Bema-szék nem árnyékot vet a keresztény életre. Ez a célvonal – az a pillanat, amikor az Edző megnézi a futott versenyt, és minden hűséges lépés láthatóvá válik, megnevezésre kerül és jutalmat kap. És ez nem csupán sport esemény lesz. Ez családi ünnep lesz!
„Így tehát most már nincs kárhoztató ítélet azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak.” – Róma 8:1
Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki kiált: „Abba, Atya!”
Így tehát már nem rabszolga vagy, hanem fiú,
és ha fiú, akkor örökös is Isten által. — Galata 4:7
EN
