Jézus ítélőszékei 2

II rész

A két ítélet félreértelmezése

Két esemény – egy félreértelmezés – kétezer évnyi zavar

Ezek a fejezetek azt vizsgálják, hogy miért keveredett össze oly gyakran az isteni ítélet - két különálló formája, kifejezése, ami súlyos doktrinális következményekkel jár. Az is érthetővé válik, hogy az athéni domboldalon kőbe vésett eredeti görög szó, a bema hogyan tárja fel nekünk Pál apostol üzenetnek pontos és szándékos kifejezéseit és eredeti jelentését.

I A központi zavar: két különálló esemény összemosódott

A Bema-szék (a hívők számára) és a Nagy Fehér Trón / juhok és kecskék ítélete (minden nemzet / hitetlenek számára) összekeverése nem egy apró hermeneutikai hiba. Ennek mélyreható doktrinális következményei vannak. Amikor ezt a két eseményt összekeverik, az eredmény szinte mindig az evangélium megrontása.

Mi vész el

Krisztus befejezett munkája finoman alá van ássva – az üdvösség egyre inkább teljesítménytől függőnek tűnik. A megváltás bizonyossága elvész a hívőtől, aki most már inkább félelemben él, mint hálában. A kegyelem / cselekedetek megkülönböztetése – a Páli teológia gerince – összeomlik. És a hívő Isten előtti állása „Krisztusban igazolt”-ről „teljesítményével igazolt”-re változik.

Pál maga is egyértelműen fogalmaz a Rómaiakhoz írt levél 8:1-ben: „Így tehát most már nincs ítélet / kárhoztatás azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak” – ami azt jelenti, hogy a Bema-széket potenciális ítélet helyeként értelmezni közvetlenül ellentmond Pál saját teológiájának.

II Mit különböztet meg valójában a Szentírás

A Szentírás nem keveri össze ezt a két ítéletet. A vonatkozó szövegek alapos elolvasása két teljesen különböző eseményt tár fel — különböző közönség, különböző tét, különböző kimenetel és különböző hangnem lesz látható.

E két esemény összekeverése nem csupán elméleti kérdés – ez határozza meg, hogy a hívő a kegyelem szabadságában vagy a megoldatlan félelem rabságában él-e. A Szentírás gondosan elkülöníti őket azért, hogy mi is így tegyünk.