Stressz vagy pihenés?

^{Jézus a stresszről
Phil Moore, London}

{Jézus tanítását a pihenésről} a legtöbb ember nem találja túlságosan ellentmondásosnak. Ez azért van, mert nem értették meg a tanítást.
Azt gondolják, hogy Jézus tanítása a stresszről és az aggodalomról nem több, mint valami szerencsesütis bölcsesség, nem több, mint Bobby McFerrin "Don't worry - be happy" című dalának első századi változata. De nem így van. Ez ennél sokkal, de sokkal radikálisabb. Azt mondja nekünk, hogy a stressz a bálványimádásunk és önimádatunk legfőbb tünete. Ha megértjük, mit mondott Jézus stresszről, aggódásról, könnyen megértjük, miért ölték meg őt emiatt.
Az Evangéliumok írói elmondják, hogy a stressz és az aggodalom visszatérő téma volt Jézus tanításában. Lukács elmondja, hogy mit tanított Krisztus kb. 29 őszén, mindössze öt vagy hat hónappal azelőtt, hogy ellenségei keresztre feszítették:

Ne aggódj az életed miatt, hogy mit fogsz enni; vagy a tested miatt, hogy mit fogsz viselni. Mert az élet több, mint az étel, és a test több, mint a ruha. Gondoljatok a hollókra: Nem vetnek és nem aratnak, nincs raktáruk és pajtájuk, mégis Isten táplálja őket. És mennyivel értékesebbek vagytok a madaraknál! Ki az közületek, aki aggodalmaskodással egyetlen órát is hozzá tudna adni az életéhez? Mivel ezt az igen kis dolgot sem tudjátok megtenni, miért aggódtok a többi miatt? Nézd meg, hogyan nőnek a vadvirágok. Nem fáradoznak és nem szőnek. Mégis mondom nektek, még Salamon sem volt úgy öltözve, mint ezek közül egy a maga pompájában. Ha Isten így öltözteti a mező füvét, amely ma itt van, holnap pedig a tűzbe vetik, mennyivel inkább felöltöztet titeket - ti kishitűek! És ne arra szegezzétek a szíveteket, hogy mit fogtok enni vagy inni; ne aggódjatok emiatt. Mert a pogány világ mindezek után fut, és a ti Atyátok tudja, hogy szükségetek van rájuk.
De keressétek az ő országát, és ezek a dolgok is megadatnak nektek. Ne félj, kis nyáj, mert Atyátok szívesen adta nektek az országot.
(Lukács 12:22-32 nyers fordítás NIV alapján)

Londonban élek. Ez egy őrült, stresszes város. Valójában ez egy olyan hely, ahol az emberek a becsület jelvényeként viselik elfoglaltságukat és stresszüket. Amikor felszállok a vonatra, hogy a munkahelyemre menjek, egyikünk sem pihen. Az ingázók seregéhez tartozunk, akik mindannyian az okostelefonjaikat és iPadjeiket tapogatják, eltökélten arra törekedve, hogy a nap minden egyes másodpercéből "kipréseljék a levét" az e-mailek küldésének, a közösségi oldalakon való kapcsolatépítésnek és mindenekelőtt a pénzkeresésnek. Amikor hazaérünk a munkából, az estéket és a hétvégéket nem pihenéssel töltjük. Annyi szabadidős tevékenységgel zsúfoljuk tele "szabad" időnket, hogy legtöbbünknek hétfőn vissza kell mennie dolgozni, hogy regenerálódjon.
Lehet, hogy nálatok kicsit másképp mennek a dolgok, de az én városomban a stressz megöl minket. A brit munkavállalók húsz százaléka vesz ki szabadságot a stressz miatt évente, és több mint 5 millióan vallják, hogy életük nagy részét "nagyon" vagy "rendkívül" stresszesen töltik. Amikor tehát Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ne aggódjanak, nem csak szép közhelyeket mondott. Valami olyasmit feszegetett, ami az életvitelünk legmélyén rejlik.
Szeretnék most segíteni neked megérteni, mit mond itt Jézus a stresszről és aggodalomról. Segíteni abban, hogy meglásd, miért tekinti Isten nagyon súlyos bűnnek a túlzott aggodalmaskodást, egyenesen a nyílt káromlással egyenrangúnak. A legjobb módja ennek, ha elviszlek egy utazásra három Ószövetség ige szakaszon keresztül, amelyek Jézus tanításának hátterét adják.
A Biblia azzal kezdődik, hogy Isten megteremtette a világot. Ez hat napig tartott és Isten a hetedik napon megpihent. A legtöbb ember, aki a Teremtés könyvét olvassa, azt feltételezi, hogy Isten azért pihent, mert fáradt volt, miután befejezte ezt a nagy munkát. Jézus azonban azt mondja, egyáltalán nem ezért pihent meg:

"Az én Atyám mind a mai napig munkálkodik, és én is munkálkodom"
(János 5:17)

Jézus a héber shābath szó görög formáját használja, amelyet a Teremtés könyvében Isten pihenésére használtak, amikor kifejti, hogy "A szombat az embernek (emberiségnek) lett teremtve" (Márk 2:27). Jézus azt mondja itt nekünk, hogy Isten Ádámért pihent, nem a saját dolgai miatt, mert ami számára a hetedik nap volt az Ádám számára az első nap.*

*vagy a shābath utáni nap: Gen 2:1-3; 2:5-7

Isten olyan embert teremtett, akinek minden nap "le kell állnia" az étkezésekhez és az alváshoz, és már a kezdetektől fogva meg akarta tanítani arra, hogy pihenjen egy olyan kertben, amelyet nem ő ültetett, hogy ilyenkor örüljön az állatoknak, amelyeket nem ő teremtett, és hogy gyümölcsöt egyen, amelyet nem ő termesztett. Egyszóval azt akarta, hogy az ember megértse: Isten az Isten, mi pedig nem vagyunk azok. Ádám soha nem tudta, mi a stressz, amíg el nem határozta, hogy megpróbál maga is Isten lenni, és megátkozták "fájdalmas, keserves munkával" és "homloka verejtékével" való túléléssel. Ádám ezzel elutasította Isten Paradicsomát, és helyette a stresszel és aggodalommal teli életet választotta.
Néhány évszázaddal előrébb ugorva az 1Mózes 6:11-ben felfedezzük, hogy az emberek továbbra is ugyanezt a döntést hozták. Bűnüket hāmāsnak írja le, egy héber szónak, amelyet általában erőszaknak fordítanak (épp, mint a palesztin terrorszervezet nevében), de lényegében az elfoglalt önérvényesítésre utal.** Jézus leírja hogy az a nemzedék túlságosan is elfoglalt: Azt mondja, hogy "az emberek ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amikor Noé bement a bárkába" (Lukács 17:27). Isten azért mentette meg Noét, mert neki teljesen más volt a szemlélete. Az özönvíz után a bárkából minden tennivalók ős-listájával lépett ki: Ő volt a felelős a civilizáció újjáépítéséért. Mégis az első pont, amelyet az 1Mózes 8-ban teendői listájának élére helyezett, az volt, hogy térdre borulva imádja Istent, és térdre ereszkedve nyugodtan legyen Teremtője előtt.

**Az arab szó ḥamās (حماس) ami maga "buzgalmat", "erőt" vagy "bátorságot" jelent, héberül azt is jelenti, hogy "erőszak".

Néhány évszázaddal ismét előrébb haladva azt látjuk, hogy Mózes folyamatosan emlékeztette az izraelitákat, hogy Isten az Isten, mi pedig nem vagyunk azok. Amikor pánikba estek a Vörös tengernél, biztosította őket, hogy "Az Úr harcolni fog értetek, csak nyugton kell lennetek" (2Mózes 14:14). A Sínai-hegyen adta nekik Isten parancsát, hogy hét napból egyet pihenőnapként tartsanak meg, mert "Ez lesz jel köztem és köztetek az eljövendő nemzedékeknek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr" (2Móz 31:13). Figyelmeztette őket, hogy ha nem pihennek, kiégés és kimerültség fogja őket sújtani (3Mózes 26:2-35), és amikor rajtakapott egy izraelitát, aki szombaton dolgozott, nem engedte el egy egyszerű figyel­meztetéssel. Amikor megütődünk azon, hogy elrendeli a szombatszegő kivégzését a 4Mózes 15-ben, egyszerűen az mutatkozik meg, hogy nem értettük meg Jézus tanítását a stresszről és az aggodalomról. Nem fogtuk fel, hogy az "aggódom" csak egy másik módja annak, hogy azt mondjuk: "Nem vagyok meggyőződve arról, hogy Isten nélkülem is elvégzi a munkáját", vagy hogy a "stresszesnek érzem magam" csak egy másik módja annak, hogy azt mondjuk: "Próbálom elvégezni Isten munkáját, és ez nem megy nekem". Jézus arra figyelmeztet, hogy a stressz és az aggodalom nem kisebb rosszaság vagy személyiséghiba. Ezek az önimádatunk tünetei.
A Lukács 12-ben Jézus felsorolja a legnagyobb dolgokat, amelyek miatt aggódunk - például a pénz, az étel, a ruhák és az egészségünk miatt -, majd azt mondja, hogy "a pogány világ mindezek után fut". Azok az emberek, akik nem ismerik Istent, nagyon stresszelnek ezek miatt a dolgok miatt, mert úgy élik az életüket, mint kis istenek, és ezért érzik a terhet, hogy gondoskodniuk kell magukról. Isten átadja őket a saját stresszüknek és az aggodalomnak, a célból, hogy minden madár és virág nekik prédikáljon Isten gondviseléséről. Az olyan városokban, mint az enyém, ahol az emberek egyetlen estére sem tudják abbahagyni az e-mailjeik ellenőrzését, nemhogy hét napból egy napra, Isten arra használja a stresszt és az aggodalmat, hogy figyel­meztessen minket: hagyjuk abba a káromlást, és kezdjük el megtartani a "szombatot". A negyedik századi író, Poitiers-i Hilarius a stresszt és az aggodalmat úgy írta le, mint "káromló aggodalmat, hogy Isten munkáját végezzük el - Őérte". Hilarius megértette a Zsoltárok 46:10 üzenetét: "Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy Én vagyok az Isten".
Sokan, akik ekkor hallották Jézust, dühösek lettek. Mivel a pénz volt a fizetőeszközük, amellyel istent próbáltak játszani, rábeszélték Jézus tizenkét tanítványának egyikét, hogy egy marék ezüstpénzért árulja el őt.
Miközben a Gecsemáné kertben várta, hogy eljöjjenek és letartóztassák, Jézus vércseppeket izzadt..., beteljesítve az átkot, amely Ádámra esett, amiért megpróbált Istenhez hasonlóvá válni (Lukács 22:44). Keresztre feszítésekor Jézus töviskoronát viselt a homlokán, mert a tövisek és a bogáncs a Genezis 3-ban Ádám fájdalmas kínlódó munkájának jelképe volt.
Míg a jeruzsálemi kereskedők a kereskedelmükkel voltak elfoglalva, míg a jeruzsálemi papok a vallásukkal voltak elfoglalva, és míg a jeruzsálemi háztulajdonosok a bevásárlás­sal, takarítás­sal és főzéssel voltak elfoglalva, addig Jézus egy fakereszten meghalt a bűneikért, és azt kiáltotta: "Elvégeztetett!". (János 19:30). Ő fizette meg a büntetést a mi istenkáromló aggodalmunkért, hogy Isten munkáját elvégezzük - Ő helyette. De nem kell kiérdemelnünk a bocsánatunkat. Egyszerűen csak meg kell nyugodnunk abban, amit az Úr értünk elért.
Azt, hogy az igazi Jézust követed-e, vagy egy általad kreált Jézust, abból tudod megmondani, hogy miként reagálsz erre, (a tanításra). Felháborodsz és ellenállsz neki, vagy megadod magad neki? Bevallod-e a túlbuzgóságodat és a blaszfémiával egyenlő aggodalmadat, hogy "Isten munkáját végezd el" - Őérte? Ha megteszed, akkor Jézus megígéri, hogy fájdalmas fáradozásodnak vége van: "Isten műve/munkája ez: hinni abban, akit küldött" (János 6:29).
Ha egyszer megbocsátottak neked, elfogadsz-e egy új életstílust, amely más szabályok szerint játszik a stresszes és kiégett kultúra közepette? Bízol-e Istenben, hogy Isten legyen, és egyszerűen megelégszel-e azzal, hogy az Ő teremtménye vagy? Hagyod-e, hogy Ő viselje életed súlyát, és bízol-e benne, mint egy kisgyermek? Ha igen, akkor Jézus megígéri, hogy megszabadít a stressztől és az aggodalomtól:

Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám könnyű, és az én terhem könnyű.
(Máté 11:28-30)

Phil Moore: "Gagging Jesus"

☆