David Guzik
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..
Filippi 4:6
Az imádságban a hívők néha haboznak egyszerűen azt kérni, amire szükségük van. Talán aggódunk, hogy zavarjuk Istent, ezért ahelyett, hogy kérnénk, beérjük kevesebbel, megtesszük, amit tudunk, és úgy döntünk, hogy várunk, amíg a dolgok igazán rosszra fordulnak, mielőtt imádkoznánk érte.
Ennek nem így kellene lennie. A Filippi 4:6-ban Isten legalább két dolgot mond nekünk:
- SEMMI sem szabad, hogy aggodalommal töltsön el bennünket.
- MINDENT imádság tárgyává tehetünk.
Ne feledjük: a "ne aggódjatok semmiért" szelíd parancsként szerepel, nem pedig lehetőségként. Az indokolatlan (emberi) "gondoskodás" betolakodik Isten területére az életünkre vonatkozóan. Az (általunk) választott aggodalom a gyermek helyett a ház "apjává" tesz bennünket. Természetesen van különbség a választott aggodalom és az istenfélő gondoskodás között, de minden aggodalom és indokolatlan gondoskodás, amelyhez a hívő ember úgy dönt, hogy ragaszkodik, Isten tudat alatti kritikája. Ez majdnem olyan, mintha azt mondanánk: "Szállj le a trónról, Isten, hadd aggódjak én mindkettőnkért."
Pál azt mondta, hogy minden téma megfelelő az imádsághoz; nincsenek olyan területei az életünknek, amelyek nem tartoznak Istenhez. Imával és könyörgéssel egyaránt Istenhez kell fordulnunk. Az imádság és a könyörgés hasonló, de mégis különbözik; az imádság egy tág értelemben vett szó, amely az Istennel való minden kommunikációnkra vonatkozik, a könyörgés viszont egy közvetlen kérés, amikor valamit kérünk Istentől. Nem baj, ha kérünk Istentől dolgokat. Az Ő akaratára bízva kérünk (ami amúgy is a legjobb nekünk), de mégis sok ima marad megválaszolatlanul, mert az emberek nem kérnek Istentől semmit.
Isten egyszerűen azt mondja nekünk: "adjátok tudtomra a kéréseiteket". Isten nem ismeri már a kéréseinket, mielőtt imádkoznánk? Természetesen ismeri; mégis gyakran megvárja a részvételünket és a partnerségünket az ima által, mielőtt teljesítené.
Végül a hálaadással óva inti a kérő hívőt a nyafogó, panaszkodó lelkülettől Isten előtt. Isten inkább azt akarja, hogy ilyenek legyünk:
- Ne aggódjunk semmiért.
- Mindenért imádkozzunk.
- Lássunk okot arra, hogy mindenért hálásak legyünk.
Hozd szükségeidet Isten elé. Ne várj addig, amíg nem tudsz már sokáig kitartani. Legyen az ima az első erőforrásod, ne pedig az utolsó lehetőséged.
David Guzik – Enduring Word
EN
