Fókusz

D. Martyn Lloyd-Jones könyvéből:
"Autoritás/Fennhatóság"

.. szeretném hangsúlyozni.

Amikor Pál apostol... Korinthusba ment, egy bizonyos döntésre jutott. Bármi is volt az oka, Pál ünnepélyesen elhatározta Korinthusban hogy "nem ismerek közöttük semmit, csak Jézus Krisztust és őt megfeszítve". Ez egy tudatos döntés volt, amelyet erős elhatározás erősített meg a részéről. Más szóval, Pál úgy döntött, hogy nem fogja az idejét azzal vesztegetni velük, hogy előfeltevésekről vitatkozik. Nem fog egy előzetes filozófiai vitával kezdeni, hogy aztán fokozatosan elvezesse őket az igazságra. Nem! Azzal kezdi, hogy tekintéllyel kihirdeti az Úr Jézus Krisztust. És a Galata levél iii. 1-ben még erősebb kifejezést használ; ugyanis emlékezteti a galatákat, hogy "kitette" eléjük a megfeszített Krisztust. Olyan volt, mint egy "plakát-ember", egy plakátot hordozó ember. Ott is kezdte: Jézus Krisztussal.

Egyre inkább az az érzésem, hogy vissza kell térnünk erre. Nem vagyok biztos abban, hogy az apologetika nem az evangéliumi kereszténység átka volt az elmúlt húsz-harminc évben*. Nem azt mondom, hogy az apologetika nem szükséges. Azt azonban állítom, hogy egyfajta világi bölcsességgel közelítettünk az apologetika alapján a világhoz, ahelyett, hogy (Pál apostollal együtt) elhatároztuk volna, hogy nem ismerünk semmit "a megfeszített Krisztuson kívül". "Bolondokká kell válnunk Krisztusért" , mondja Pál. "Ha valaki közületek bölcsnek látszik e világban, váljék bolonddá, hogy bölcs legyen" (1Korinthus iii. 18).

Őt jelentjük ki, Őt hirdetjük, Vele kezdjük, mert Ő a végső és legfelsőbb tekintély. Jézus Krisztus tényéből indulunk ki, mert valóban Ő áll egész helyzetünk középpontjában, és egész ügyünk rajta nyugszik.

Számomra érdekes és meglehetősen rendkívüli, hogy mi magunk, evangéliumi keresztények, ezt valaha is elfelejteni látszunk. Feltételezem, hogy ennek egyik oka a Szentírással való közeli ismeret­ségünk lehet. Bűnösek vagyunk abban, hogy "a fától nem látjuk az erdőt". Meggyőződésem, hogy a legtöbb mai bajunk annak köszönhető, hogy annyira elmerültünk a másodlagos részletekben, hogy elvesztettük a fő képet. Hiányzik az egész, mert a részek, részletek iránt érdeklődünk. Ha hátrébb tudnánk állni, és friss szemmel néznénk az Újszövetséget és az egész Bibliát, azt hiszem, eléggé meglepődnénk azon a tényen, hogy az igazán nagy állítás, amely az egész Újszövetségben megfogalmazódik, az Úr Jézus Krisztus legfőbb tekintélye.
...
...

Az "Autoritás/Fennhatóság" c. könyvből
Banner of Truth kiadás, 1984
Amazon.com

Martyn-Lloyd Jones-ról

EN

☆