A szenvedésre összpontosítunk VAGY a feltámadásra?
Ne összpontosítsunk olyan mértékben Jézus szenvedésére, hogy elhanyagoljuk a kereszt dicsőségét a feltámadásban és a feltámadás által.
Bizonyos keresztény hagyományok hajlamosak szinte egyoldalúan csak Jézus szenvedésére összpontosítani a kereszten, arra a hihetetlen fájdalomra, amelyet el kellett viselnie, valamint megaláztatására és Istentől való elszakadására. Ezt láthatjuk olyan filmes ábrázolásokban, mint Mel Gibson Passio című filmje, a keresztre feszítéséig vezető útjának római katolikus újra-játszása a Via Dolorosa (a Fájdalmak útja) keresztúti stációin, és még jó néhány prédikációban, amelyet mindannyian hallhattunk az evangéliumi gyülekezetek ben is ahová jártunk (nem is beszélve sok kedvenc énekünkről, himnuszunkról).
Természetesen a négy bibliai Evangélium, különösen Máté, Márk és Lukács Evangéliuma egybehangzóan állítja, hogy Jézus sokat szenvedett értünk, amikor életét adta a mi üdvösségünkért, hogy bűneinket megbocsássák nekünk.
És mégis, van egy másik aspektusa is a húsvéti történetnek. Ezt legjobban János kijelentése foglalja össze, miszerint Jézus, amikor..
"tudta, hogy eljött az ő órája, hogy eltávozzék e világból az Atyához, miután szerette az övéit, akik a világban voltak... szerette őket mindvégig" (13:1, ESV).
Amikor nemcsak a lábmosás jelenetét, hanem az egész szenvedés-történetét vezeti be, János a következőket írja:
"Jézus, tudván, hogy az Atya mindent az ő kezébe adott*, és hogy Istentől jött és Istenhez megy vissza, felkelt a vacsorától..." (13:3-4; vö. 14:28).
*Vö: Jn 10:17-18 "Ezért szeret engem az Atya, mert leteszem az életemet, hogy újra felvegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én magamtól teszem le. Nekem van hatalmam letenni azt, és nekem van hatalmam újra felvenni azt."
Más szóval János nagy erőkkel igyekszik megmutatni, hogy a kereszt nem zsákutca volt, hanem egy állomás Jézus hazafelé vezető útján, az Atyához! Ezért üt meg diadalmas hangot a keresztre feszítés elbeszélésének kezdetén: Az Atya mindent Jézus kezébe adott, és Jézus úton volt vissza a létezése előtti dicsőségébe, amelyet az Atyánál élvezhetett (17:5, 24)!
Ahogy a Zsidókhoz írt levél írója fogalmazott,
"az előtte való örömért", hogy Jézus "elviselte a keresztet, megvetve a gyalázatot" (12:2).
Idén húsvétkor ügyeljünk arra, hogy ne hagyjuk ki a mű "dicsőség" részét, amikor Jézus szenvedésének történetét meséljük el. Kétségtelen, hogy a kereszt önmagában is dicsőséges volt, mert megmutatta Jézus tökéletes engedelmességét, Isten szeretetét az emberiség iránt, és azt, hogy az Istenember helyettesítő engesztelést nyújtott a bűnösökért. Jézus földi munkája valóban "befejeződött" (János 19:30), ám dicsőséges munkája, az uralkodás, az uralkodás és a közbenjárás mind a mai napig folytatódik.
Andreas Köstenberger az Újszövetség és a bibliai teológia vezető kutatóprofesszora a Southeastern Baptista Teológiai Szemináriumban (Wake Forest, Észak-Karolina). Justin Taylor a Crossway vezető alelnöke és könyvkiadója. Társszerzőként írták a Jézus utolsó napjai című könyvet: The Most Important Week of the Most Important Person Who Ever Lived (Crossway.kiadás)
EN
