Luther - A szabad akaratról

Luther Márton főként Rotterdami Erasmussal folytatott heves vitákat XV. sz. elején a "szabad akarat" kérdéséről. Erasmus azt állította, hogy minden embernek szabad akarata van. Luther a Bibliára alapozva tagadta ezt. "Asztali beszélgetések" c. művében így ír:

Szent Ágoston azt írja, hogy "a szabad akarat Isten kegyelme és a Szentlélek nélkül másra nem képes, csakis bűnre". Ez az állítás nagyon megszorongatja a skolasztikus teológusokat, úgyhogy azt mondják, Ágoston túlzó módon beszélt, és túl messzire ment. A Szentírást pedig, ahol Isten azt mondja az ember akaratáról és gondolatairól, hogy azok csakis gonoszak, kizárólag az özönvíz előtt élt emberekre akarják érteni. Amikor Isten azt mondja a Genezis 6. részében, hogy "látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden elképzelése és törekvése szüntelenül csak gonosz" (1Móz 6,5), akkor igenis általában az ember szívéről beszél, és kifejezetten azt mondja, hogy szüntelenül csak gonosz. Ezt pedig a nyomorult emberek nem veszik észre, amint azt sem, hogy mindjárt az özönvíz után azt mondja a Szentlélek, Genezis 8. rész, az előzővel egybevágóan: "És az Úr így szólt az ő szívében: “Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva”.. " (1Móz/Gen 8,21)
Itt bizony nemcsak azokról beszél, akik az özönvíz előtt éltek, hanem Nóé minden leszármazottjáról, az özönvíz után is. 

Ezért egészében véve arra következtetünk, hogy az ember a Szentlélek és Isten kegyelme nélkül nem cselekedhet mást, csakis bűnt, és folyton-folyvást, vég nélkül így tesz...

Igei szó

Pál apostol proaktivan áll a helyzethez és így imádkozik azokért, akik a bűn és engedetlenség rabságában élnek:

{az Úr szolgájának} az ellenszegülőket szelíden nevelőnek {kell lenni}, mert hátha még más felismerésre térést ád nekik az Isten, az igazság megismerését, talán kijózanodnak a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket.
2 Timóteus 2:25

EN