Két különböző korszak

tanulmány

két különböző korszak:

Mózes törvénye vs. Új Szövetség

J ézus eljövetelekor a kor judaizmusának dönteni kellett róla, a hitelessége felől. Ne feledjük. Az egész hit rendszer volt a tét. A döntést jól ismerjük, az apostolok harcait és életét olvassuk, sokszor azonban nem fogjuk fel a szellemi összefüggést a mi mindennapjaink történéseivel. 

A XX. századi 'evangéliumi mozgalmak' - bár nem tudják feledtetni a holocaust borzalmas emlékét - nagy szimpátiával és aktivitással viseltetnek Izraellel kapcsolatban, tudván hogy "övék az ősatyák, fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás..." (Rm. 9:4-5)

Mt 5:17-ben Jézus /Jeshua is hangsúlyozta:

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.

Ennek ellenére tény, hogy a modern judaizmus másként látja ezt a "betöltést", vagyis másként látja a messiási személyt, annak szerepét – és ezzel kapcsolatban be kell ismerni, hogy az evangéliumi keresztyén teológia ma igen politikusan áll a konfliktushoz, nagyon sok érzékeny pontot elkerülve. Az antiszemitizmus újjáéledése a 2020-as években szintén elhomályosítja a Messiás-uralmi rendszer és a pszeudo-judeo-keresztény hitrendszer közötti konfliktus lényegét.

Az alábbiakban ezért igyekszem fókuszálni az eredeti, Mózes által kifejtett messiási gondolatra és az apostoli körök által ezt kifejező újszövetségi tanításra.

A mérce

Iten meghagyta Izraelnek, hogy egyéni és társadalmi szinten szigorúan az Ő szavai, valamint a Mózesi Szövetség tételes törvényeinek keretein belül éljenek, járjanak egy vallásos társadalmon és annak papi vezetésén alapozva - attól nem fordulhatnak el semmilyen irányba és semmi módon:

5Mózes 5:32-33
Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tőle. Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok, s jól menjen sorotok, és sokáig éljetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.

5Mózes 4:2-3
Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baál-Peorban: mindenkit, aki a Peor-beli Baálhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből.

Józsué 23:6
Legyetek nagyon erősek, s tartsatok meg és teljesítsetek mindent, ami Mózes törvénykönyvében írva van, ne térjetek el tőle sem jobbra, sem balra...

A későbbiekben is látjuk ahogy ez a hűség áthatja Izrael egész életét, bölcsességi irodalmán keresztül és prófétái által is.
Egyébként pedig ez az ismert "judeo-keresztyén erkölcs, etika" alapja.

Példabeszéd. 3:5
Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre pedig nem támaszkodjál!

Zsolt 119:33-34
Taníts, URam, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig!
Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel.

Vajon a modern judaizmus vagy sokszor az "evangéliuminak" nevezett mozgalmak judaizáló irányzatai mennyiben felelnek meg az adott igei elvárásoknak? Megtartották tanítói a kijelölt útat, vagy letértek róla, "hozzáadva vmi. pluszt" az Úr szavához, vagy csupán alkalmazták azt a mai kornak megfelelően?

Ha nem vagyunk teljesen biztosak a válaszban, tudnunk kell, hogy erre a kérdésre már a szívek vizsgálója, Jeshua a Messiás megadta a választ első eljövetelekor:

Mt. 15:8-9
Ézsaiás találóan prófétált rólatok:
"Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem.
De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai." (Mk.7:6-7-ben szintén)

Új mérce

A Messiás első eljövetelekor a kor judaizmusának dönteni kellett Jeshua messiási hitelessége felől. Az a viszonylag kevés zsidó ember, aki akkor elfogadta Jeshuat, átment az Izraellel megkötött szövetség megjövendölt új fázisába, amit ezért Új Szövetségnek nevezünk. Ennek megkötői beléptek a Királyság és fiúság korszakába. Itt nem csupán a Fiú a messiási Király, de annak családja is: fiak, örökösök:

Galata 4:6-7
Isten elküldve fiát hogy megmentse azokat akik a Törvény alatt voltak, hogy megnyerhesséK a fiúvá fogadást...
.. Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Apu!” Így azután többé már nem vagy rabszolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá.

Ez két lépéses autentikációt jelent a hívő megváltását követően.

A zsidóság többségének döntésével mindenki tisztában van. Ez egy nagy "NEM" a Fiúságra. Eszerint a modern judaizmus egyik alaptétele, hogy a keresztények által elfogadott Jeshua nem töltötte be a héber Biblia Messiásra vonatkozó próféciáit, így ő nem lehetett az igaz Felkent…

A mózesi rendtartásnak, vagyis az Ószövetségnek azonban volt/van egy határozott messiási aspektusa, amiről Mózes tömören így szól:

"Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek."
(5 Móz/Deut.18:15-19; vö:ApCs.3:22-26)

És olvashatjuk, amint maga Jeshua tesz erről bizonyságot:

János 5:46-47
Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő.
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?

De felfogjuk-e mit mondott itt valójában Jeshua? Azok a zsidók, akik nem hisznek benne, nem hisznek Mózesnek sem, azaz, nem az ószövetségi rendet követik, mert annak minden eleme a Messiásra mutatott. Őrá mutattak az áldozatok és róla beszéltek a próféciák. Pál apostol precízen fejti ki hogy, miután Izrael a felhőbe és a tengerbe bemerítkezett Mózesre, már minden szellemi eledelét és italát Messiásától kapta, mert ő volt a szellemi szikla, aki kísérte őket a felhőben (1Kor.10:1-4):

Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan bemerítkeztek Mózesre a felhőben és a tengerben.
Mindnyájan ugyanazt a szellemi eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, mert a szellemi kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Messiás volt.

Tanító alap fokon

A Törvény Izrael nevelője volt egy időre,* azzal a céllal, hogy Krisztushoz vezesse őket, hogy hit által legyenek igazságosak. Ahol pedig a hit jön a ott az örökbe fogadás is jön. Pál összehasonlítása kissé drasztikus:

Gal. 3:23-24-26
Mielőtt pedig eljött a hit(bizalom), a Törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.
Tehát a Törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.

*Az időhatáros tanítást és nevelést Pál apostol egy az ókori Rómában jól ismert foglalkozással írja le. Azt mondja nekünk, hogy a Törvény úgy működött, mint a kiskorú gyermekek paidagogos-a, azaz nevelő szolgája. A nagykorúvá válás napján a család ünnepet tartott, a gyermeki ruházatot, a tunikát végre felváltotta a tóga, ezentúl már szavazati jog is megillette az ifjakat és ráadásul ez a szolga is eltűnt az életükből.

Kereste, de nem jutott el

Gondoljuk újra!
Mózes kései utódai a pusztítás miatt kényszerűen elhagyták a mózesi rendtartás követését, nem értve a változásokat a Templom és a papság körül.
Ez a nem értés, szellemi vakság erősen befolyásolta a lévita rendszerről alkotott látásmódot is. Fokozatosan egy teljesen más út kezdett kirajzolódni, "muszályból" alkalmaz­kodva a Templom épületének és szolgálatainak eltűnéséhez a rómaiak pusztításakor – így pl. az áldozati rendszert is meg kellett változtatni, végül pedig a Messiási Királyságról alkotott prófétai képet is, hiszen Dániel próféta már megjövendölte mindezt a rombolást és közvetlen a Messiás halála utánra tette.

Dán. 9.26
A hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a Szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.

Ezt a "véletlen" történelmi egybeesést nem tudták elfogadni – ezért voltak képtelenek hinni és realizáni az igazi, érkező Messiást és felismerni az új korszakot, ahol eljön a Messiás a Melkisédek rendje szerint felette a Mózesi Törvénynek. Itt nincs többé Isten és ember elválasztása, nincs többé épített Szentély a hozzá tartozó papsággal.
Emlékezzünk. Jézus halálakor a Szentély kárpitja megnyílik, felülről lefelé meghasad, különleges szerepe végéhez közeledik..

Mk 15,37-38
Jézus... hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. Ekkor a Templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.

A héber levélben 7:11-19-ben olvassuk:

Ha már most bevégzettségre a lévita papságon keresztül jutnánk – a nép ugyanis vele kapcsolatban kapta a törvényt –, mi szükség volna akkor arra, hogy más pap álljon elő, Melkisédek rendje szerint, akit nem Áron rendje szerint valónak neveznek?
Ha a papságot megváltoztatják, kényszerűen követi ezt a törvény változása is.
Még sokkal világosabbá válik ez a változás, ha azt mondjuk, hogy Melkisédekhez hasonlóan állt elő egy másik pap, aki nem a húsparancsolat törvénye szerint,* hanem kiolthatatlan élet hatalmának következményeképp támadt.
Mert így hangzik a tanúságtétel:
"Örökre pap vagy te a Melkisédek rendje szerint."
Mert egy előzetesen adott parancsolatot csak akkor vetnek félre, ha az erőtelen és haszna nincs.
Mózes törvénye ugyanis semmit sem tett bevégzetté. Hatalmasabb reménység behozása vált tehát szükségessé, hogy azon át Istenhez közeledhessünk.

*Jézus Juda törzséből származik, aminek semmi köze a lévita papok ároni törzséhez. Jeshua technikailag nem lehetne semmilyen pap, nemhogy főpap! Ennek ellenére Ő a Nagy és örökkévaló Főpap a Melkisédek rendje szerint.

Ahogy Pál írja :

Rm.9:31-33
Izrael amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a Törvény szerinti igazságra.
Miért? Azért, mert nem hit, hanem cselekedetek útján akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe,
amint meg van írva:
 "Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg."
(vö: Is.28:16)

A héber levél írója ugyanígy látja:

Héber 4:2
gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az Evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.

Amit Amit ők a drámai és pusztító templom rombolás óta {AD 70}, a zsidó történelem kataklizmàja óta követnek, az egy hitrendszer, egy tanítás.
Jeshua rámutatott:

“..hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.” – így idézi az Úr szavait az Ésa. 29:13 szerint. (Mk.7:6-7 -ben)

Ez a Messiást csak "váró", tragikus módon pedig Jézust mint Krisztust /Felkentet megtagadó, bonyolult szerte ágazó vallás ma a "judaizmus".

A kereszténység alaptétele azonban ezzel szemben tiszta és egyszerű: azt vallja, hogy Jeshua volt/lett a várt és az Iten által elküldött üdvözítő Messiás.

Péter apostol egy ízben így szól:

Ap.Csel. 4:10-12
Legyen mindnyájatoknak s Izráel egész népének is tudtára, hogy a Krisztus Jézusnak, a Názáretinek neve által, akit ti megfeszítettetek, kit azonban az Isten a halottak közül feltámasztott, ő általa áll {ez az ember} itt egészségesen előttetek. Ő az a kő, akit ti, az építők megvetettetek, ki mégis a szeglet fejévé lett. Nincs senki másban menekülés [üdvösség]! Nevet sem adtak mást az ég alá emberek közé, melyben a menekülést [üdvösséget] keresnünk kell."

A judaizmus megszűnik judaizmusnak lenni, ha elfogadja Messiásként a Názáretit, a kereszténység pedig megszűnik kereszténynek lenni, ha megtagadja Őt.
Az egyik fél megtagadta ezt a helyreállító szövetséget, a másik felvette, megkötötte és örökbe fogadva él a Mennyei család tagjaként. A két rendszert csak rendkívül naivan, vagy tudatlanul és hamis tanokra építve lehet elegyíteni.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni hogy az apostolok életüket kockáztatták ezért a konfliktusért, mindig előhozták az új élet, a megmenekülés jó hírét, ha izraelita hallgatósággal találkoztak és még egymást is intették, ha a nyomás alatt engedtek volna ebből. (lásd: Gal2:11-14)

Az összecsapások elkerülhetetlenek és olyannyira valóságosak voltak, hogy Pál apostol leírja:

2Kor.11:23-25
..Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben.
Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, ...

(Apcs. 5:40-42)
(A zsidó Nagytanács tagjai) előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket.
Ők pedig örömmel távoztak a Nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.

Az igazság és identitás szempontjából is minden kompromisszum kizárt, s a magukat kereszténynek valló embereknek óvatosabban kellene bánni a "judaizmus" tanítóinak bölcsességével, ami gyakran bizony nem isteni, hanem evilági bölcsesség:

1Korintus 3:18-19
Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen. Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt. Amint írva van:
„Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket.”
(vö: Jób.15:13)

Pál apostol a saját személyes megtérése alapján jelentette ki a fentieket. Hiszen eredetileg maga is egy farizeus volt, aki a legnevesebb iskola akkori legnevesebb mesterének tanítványaként felülmúlta a tantársait a farizeusi/rabbinikus tudományokban (Gal.1:14), ám a megtérése után szó szerint szemétnek nevezte mindazt, amit hátrahagyott Krisztusért:

Fil.3:5-8
..nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam.
Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.

Ennek fényében Pál joggal intette óva az egyházat, nehogy a "zsidó mesékre, az igazságtól elfordult emberek parancsaira" hallgassanak (Tit.1:14; vö. 1Tim.4:7).

Kérdés: De miért is tennék ezt, mi hasznára válhat egy kereszténynek az olyan emberek bölcsessége, akik tagadják Krisztust, Iten ígéretét, a megtestesült igazságot, a Szent Szellem és a Mennyei család örökségét?

Család szeretetben és igazságban

A kérdés egyáltalán nem költői, láthatóan vannak olyanok, akik semmibe veszik Krisztus azon ígéreteit, miszerint az Atya elküldi a híveknek az Igazság Szellemét (Jn.14:16-17), aki megtanít mindenre (14:26). Az Isten Szelleme ugyanis az, aki elvezeti a híveket minden igazságra, Isten akarata szerint ő tanítja őket és teljes szinkronban dolgozik az írásokkal, mind az Ó- és Új szövetségben.
Mert meg lett írva róla:

Jer 31:31-34
“Törvényemet szívükbe írom... Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek... mindnyájan megismernek engem, kicsiktől a nagyokig”, azt mondja az Úr.

A hazug tanok és hamis források megállapítása igazán nem bonyolult az apostoli útmutatás alapján:

1János 2:22-23
Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút.
Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya.

János apostol rámutat arra is, hogy a Krisztus-tagadó /utánzók [Anti-krisztusok] félre akarják vezetni az igazakat, mivel azonban rajtuk van az igazság Szellemének kenete az meg fogja tartani őket:

1János 2:26-27
Ezeket azok miatt írtam, akik félrevezetnek benneteket.
A Tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson benneteket, hiszen kenete megtanít benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. A szerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne.

2Péter 1:16
Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hiszen szemlélői voltunk fenségének. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.
Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlen egy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből.

Amikor pedig Péter "önkényes értelmezés" mond, nekünk is őszinte szívvel el kell gondolkoznunk és így tanítanunk az Igét, őszintén és tisztán. Világos szavaink és tiszta üzeneteink vannak. Nem rejtett misztériumunk van, hanem a kijelentett örömhír mindenki számára.

Összefoglalva

Amíg a mózesi rendtartás a Jeshuában megtestesült Messiásra mutatott, addig a mai judaizmus alapvetően nem hisz benne és a benne eljött Messiásnak...
A keresztyénség lényege, hogy Jeshua a Felkent és Ő a Mózes által megprófétált Új Szövetség alapja. Az apostolok eltökélt igehirdetései és bizonyság tevő konfliktusai tanúskodnak a két rendszer különböző voltáról.

A kereszténység megmentés-központú életforma, Jeshua szabadító küldetését követve – nem pedig bűn-, vagy Törvény központú vallási rendszer.
Isten úgy szerette {Agape: invitáló szeretet} a világot {tehát benne minden népet és törzset}, hogy egyszülött fiát adta... (Jn.3:16)

A hívő közösségek tagjai Krisztust követve képviselték, képviselik az Új Szövetség elhívását, függetlenül attól, hogy honnan jöttek, izraelita, vagy pogány háttérből, "a nemzetek" közül.

Ebből következik, hogy keresztyénként elhívásunk az, hogy kihirdessük és kifejezője legyünk a jó hírnek egészen a föld végső határáig. Ez az identitásunk Péter apostol szavaiban jól kifejeződik:

(1Pt 2:9)
“Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet.. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek* Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.
10 Ti a múltban nem tartoztatok Istenhez,
most azonban Isten népévé lettetek.
Régen nem ismertétek Isten kegyelmét
most pedig a kegyelmébe fogadott benneteket.”

*pontosan: "kifejezzétek, bemutassátok nemes jellemét." A fenti fordítás adja vissza helyesen az eredeti jelentést.

Végül: János apostol szavai, hasznosak az elmélkedésre:
1Jn 2:20-29

Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok.. {vagy: tudásotok, ismeretetek van}... tudjátok az igazságot, és azt, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból...
Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút.
... Ezt azokról írtam nektek, akik megtévesztenek titeket..

kapcsolódó cikkek:
A Törvény "vége"
Kötelesek-e a keresztének megtartani a Törvényt?
Connecting The Dots

Biblia fordítások: Egyszerű ford., Csia Lajos ford. Református Újford.

EN