1. Tesszalonikai levél
Idővonal
Szerző és címzettek
Pál apostol írja a levelet a Tesszalonikában lévő gyülekezetnek, cc. 49-51 körül Korintusban, második missziós útja idején (Acts 18:1–18).
Kulcs témái
Pál bátran hirdeti az Evangéliumot, nem hamis indítékokból (1:2-6)
Atyai kapcsolata a Tesszalonikaiakkal, azok hite és ellenségeik tettei (1:7-16)
Isten haragja azokon akik akadályozzák és elvetik az Evangéliumot. (2:16; 5:3).
A keresztyén ember reményének alapja Krisztus halála és feltámadása. (4:14; 5:10).
A keresztyének nem haragra hanem megváltásra lettek rendelve, amikor Krisztus visszatér. (1:10; 5:4, 9).
Azok a keresztyének akik már meghaltak teljes mértékben részt vesznek a második eljövetelben. (4:14–17; 5:10).
Azok akik válaszolnak az Evangéliumra már ki lettek választva, el is lettek híva Isten által. Ez az elhívás egész életükön keresztül tart. (1:4; 2:12; 4:7; 5:9, 24).
Isten akarata a Szent élet. Ő vezeti a keresztyéneket és növeli bennük a szeretetet egymás iránt, hogy szeplőtlenül és szentségben alapozhassák meg szívüket, egész lényüket. (3:13; 4:3–8; 5:23).
Pál inti és buzdítja a közösséget a hitben és üdvösségben való aktív életre. Buzdítja a hívőket hogy tiszteljék vezetőiket és szeressék őket munkájukért. (5:12)
A keresztyének soha nem hagyhatják figyelmen kívül saját felelősségüket a munkában, de ebben is egymást segítve éljenek. (4:11–12; 5:14).
Az Evangélium igazsága hirdetőinek integritásában is megerősítést nyer. (1:5; 2:1–12).
Az öröm, különösen a szenvedésben, a keresztyén ember egyik jellemzője, jele. (1:6; 5:16).
Hit, remény és szeretet a keresztény ember lényeges tulajdonságai. (1:2–3; 5:8).
Áttekintés
Bevezető (1:1)
Hálaadás és bátorítás (1:2–3:13)
Útmutatás és buzdítás (4:1–5:28)
