A hit bizonyossága
Egyedül a Szent Szellem az, aki végül is megingathatatlan bizonyosságot adhat nekünk az üdvösségről. Az üdvösség bizonyosságának témája nagyon fontos és úgy tűnik nekem, hogy nagyon gyakran félreértik. Három fő módja van annak, ahogyan a bizonyosság eljut hozzánk, de napjainkban sajnos gyakran csak az elsőt hangsúlyozzák. Az első az, amit úgy kapunk, hogy hisszük és magunkra alkalmazzuk a Szentírás puszta szavát, mint Isten hiteles szavát. Azt mondja nekünk, hogy "aki hisz benne, nem kárhozik el", Ott van Isten szava, hisszük és támaszkodunk rá.
Ez azonban csak az első út, amelyen a bizonyosság eljuthat hozzánk. Sőt, ez önmagában néha veszélyes lehet. Ez lehet egyfajta "hitélet" {believism: "hit elvűség"}. Az ember a saját lelki békéje és céljai érdekében mondhatja ezt. Ezt elfogadjuk, de önmagában ez nem elég. Szükségünk van még valamire, ami a bizonyosság második alapja. János első levele bizonyos kritériumokat ad nekünk. János azt mondja, hogy a lelki életnek vannak bizonyos próbái.
(i) "Tudjuk, hogy a halálból az életre mentünk át, mert szeretjük a testvéreket."
(ii) Ismét: tudjuk, hogy a halálból az életre mentünk át, mert már nem találjuk fájdalmasnak az Úr parancsolatait. Örömünkre szolgálnak. És vannak más próbatételek is.
(iii) Hiszünk az Úr Jézus Krisztusban.
(iv) Tudatában vagyunk annak, hogy a Szellem munkálkodik bennünk.
(v) Megvizsgáljuk magunkat, hogy lássuk, megnyilvánul-e bennünk a Szellem gyümölcse.
Ha ezeket a dolgokat megtaláljuk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy újjászülettünk. Az Életnek mindig meg kell nyilvánulnia. A fában lévő élet hozza az almát, a körtét vagy az őszibarackot. Az életnek meg kell nyilvánulnia, és ha az élet bármilyen jelét vagy bizonyítékát találjuk, az a garancia arra, hogy az Élet jelen van. Ez a bizonyosság sokkal biztonságosabb formája, mint az első, amely teljesen objektív volt. Ez is szubjektív.
(i) "Tudjuk, hogy a halálból az életre mentünk át, mert szeretjük a testvéreket."
(ii) Ismét: tudjuk, hogy a halálból az életre mentünk át, mert már nem találjuk fájdalmasnak az Úr parancsolatait. Örömünkre szolgálnak. És vannak más próbatételek is.
(iii) Hiszünk az Úr Jézus Krisztusban.
(iv) Tudatában vagyunk annak, hogy a Szellem munkálkodik bennünk.
(v) Megvizsgáljuk magunkat, hogy lássuk, megnyilvánul-e bennünk a Szellem gyümölcse.
Ha ezeket a dolgokat megtaláljuk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy újjászülettünk. Az Életnek mindig meg kell nyilvánulnia. A fában lévő élet hozza az almát, a körtét vagy az őszibarackot. Az életnek meg kell nyilvánulnia, és ha az élet bármilyen jelét vagy bizonyítékát találjuk, az a garancia arra, hogy az Élet jelen van. Ez a bizonyosság sokkal biztonságosabb formája, mint az első, amely teljesen objektív volt. Ez is szubjektív.
Van azonban a bizonyosságnak egy további formája is. Ez a legmagasabb és legbiztosabb mind közül. Pál apostol ezt fejezi ki a Rómaiakhoz írt levélben, viii. 15-17: "Mert nem a félelem rabságának szellemét kaptátok újra, hanem a gyermekké fogadás Szellemét kaptátok, amellyel azt kiáltjuk: Abba, Atyám. Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk; és ha gyermekek, akkor örökösök; Isten örökösei és Krisztus örököstársai."
Ez nem a bizonyosságnak egy olyan formája, amelyet a Szentírásból vagy a magamban talált bizonyítékokból következtethetek. Itt a Szellem közvetlen tanúságtételéről van szó; "maga a Szellem tesz tanúságot az én szellememmel." (Rm 8:16)
Lehetséges, hogy a bizonyosság első két alapját anélkül is birtokoljuk, hogy ez a harmadik meglenne. Itt van valami, amit egyedül maga a Szent Szellem adhat nekünk. Egyedül Ő az, aki olyan végső tekintéllyel tud beszélni, amely bizonyosságot ad nekem abban, hogy Isten gyermeke vagyok, olyan bizonyosságot, amely ugyanolyan nagy, sőt nagyobb, mint a bizonyosságom az életben bármi mással kapcsolatban. Ezt a tényt a szentek az évszázadok során folyamatosan állították. Kijelentik, hogy a Szent Szellem olyan bizonyosságot adott nekik az Úr Jézus Krisztus valóságáról és jelenlétéről, valamint az Ő irántuk való szeretetéről, hogy ebben biztosabbak voltak, mint bármi más tényben.
Ez nem a bizonyosságnak egy olyan formája, amelyet a Szentírásból vagy a magamban talált bizonyítékokból következtethetek. Itt a Szellem közvetlen tanúságtételéről van szó; "maga a Szellem tesz tanúságot az én szellememmel." (Rm 8:16)
Lehetséges, hogy a bizonyosság első két alapját anélkül is birtokoljuk, hogy ez a harmadik meglenne. Itt van valami, amit egyedül maga a Szent Szellem adhat nekünk. Egyedül Ő az, aki olyan végső tekintéllyel tud beszélni, amely bizonyosságot ad nekem abban, hogy Isten gyermeke vagyok, olyan bizonyosságot, amely ugyanolyan nagy, sőt nagyobb, mint a bizonyosságom az életben bármi mással kapcsolatban. Ezt a tényt a szentek az évszázadok során folyamatosan állították. Kijelentik, hogy a Szent Szellem olyan bizonyosságot adott nekik az Úr Jézus Krisztus valóságáról és jelenlétéről, valamint az Ő irántuk való szeretetéről, hogy ebben biztosabbak voltak, mint bármi más tényben.
Ugyanez az igazság máshol más formában is megjelenik. A 2 Korinthus i. 22-ben így találjuk: "Aki megpecsételt minket, és a Szellem zálogát adta a szívünkbe." Az Efézus i. 13, 14-ben így van megfogalmazva: "Akiben, miután hittetek, el is pecsételtek benneteket az ígéret Szent Szellemével, amely a mi örökségünk záloga, foglalója, s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása."
Észrevehetitek, hogy ugyanazt a szót használjuk, mint amit Urunkkal kapcsolatban használtunk a keresztségében - "elpecsételt". Itt van tehát az üdvösség végső bizonyossága, és ezt csak a Szent Szellem hatalma adhatja meg nekünk.
Észrevehetitek, hogy ugyanazt a szót használjuk, mint amit Urunkkal kapcsolatban használtunk a keresztségében - "elpecsételt". Itt van tehát az üdvösség végső bizonyossága, és ezt csak a Szent Szellem hatalma adhatja meg nekünk.
☆
EN
