William testté lett Igéje

Sorozatunk harmadik részében...
William Wilberforce brit politikus és filantróp, aki 1787-től kiemelkedő szerepet játszott a rabszolgakereskedelem felszámolásáért, majd magának a rabszolgaságnak a felszámolásáért folytatott küzdelemben a brit tengerentúli birtokokon.
A Cambridge-i Egyetem St. John’s College-jában tanult, ahol közeli barátja lett a leendő miniszterelnöknek, William Pittnek.
1780-ban ő és Pitt is bekerült az alsóházba, és hamarosan támogatni kezdte a parlamenti reformokat...
Wilberforce abolicionizmusa részben az evangéliumi kereszténységből származott, amelyhez 1784–85-ben csatlakozott, megtérésekor. Lelki tanácsadója John Newton volt, egy korábbi rabszolgakereskedő, aki megtért, és aki Wilberforce gyermekkorában gyülekezetének lelkésze volt. 1787-ben Wilberforce segített létrehozni egy társaságot a „szokások megreformálásáért”, a Proklamációs Társaságot (a trágárság nyilvános használatának visszaszorítására) és a Rabszolgakereskedelem Felszámolását Végző Társaságot – ez utóbbit gyakrabban Rabszolgaellenes Társaságnak nevezték.
Az Alsóházban Wilberforce ékesszóló és fáradhatatlan szponzora volt a rabszolgaság elleni törvénykezésnek. 1789-ben 12 határozatot terjesztett elő a rabszolga-kereskedelem ellen, és szónoklata sok újság szerint akkoriban a legékesebb beszédek közé artozott a Alsóházban. A határozatokat Pitt (aki akkoriban miniszterelnök volt), Charles Fox (gyakran Pitt ellenzője) és Edmund Burke támogatta, de nem sikerült törvénybe iktatni, ezért a kérdést a parlament következő ülésére halasztották..

William Wilberforce
1759 - 1833
Wilberforce 1791-ben ismét indítványt terjesztett az Alsóház elé a rabszolga-kereskedelem felszámolására, de azt 163:88 arányban elbukták.
1792-ben Wilberforce több százezer brit alattvaló támogatásával, akik aláírták a rabszolga-kereskedelem felszámolását támogató petíciókat, újabb indítványt terjesztett elő. Azonban ehelyett egy kompromisszumos intézkedést fogadtak el, amelyet Henry Dundas belügyminiszter, Melville 1. vikomtja támogatott, és amely fokozatos eltörlésre szólított fel. Ez (csak az) alsóházon ment át, Wilberforce és támogatói nagy csalódására.
Az elkövetkező 15 évben Wilberforce csekély előrelépést tudott elérni a rabszolga-kereskedelem felszámolása felé (részben mert a Napóleon elleni háború ügyei nagy mértékben lefoglalták a Házat.)
1807-ben azonban végre sikert ért el: Február 23-án a brit Nyugat-Indiában zajló rabszolga-kereskedelem felszámolásáról szóló törvényjavaslatot 283-16 arányban átvitték, Wilberforce támogatóinak hurrá-kórusával kísérve. Ez Március 25-én lépett hatályba.
Fontos azonban megérteni, hogy az 1807-es törvény nem változtatott a hatályba lépése előtti rabszolgák jogi helyzetén, ezért Wilberforce több év után {mialatt más kérdésekkel foglalkozott} újra elővette az ügyet: ő és Sir Thomas Fowell Buxton (1821-től) minden rabszolga azonnali emancipációját sürgette.
1823-ban segített megszervezni, és alelnöke lett a "Rabszolgaság Enyhítésére és annak Fokozatos Felszámolására a Brit Nemzetközösségben" nevű társaságnak – amit aztán gyakorta, általában Rabszolgaság ellenes Társaságnak neveztek.
Később Buxtonnak átadva az aboliciós mozgalom parlamenti vezetését, 1825-ben nyugdíjba vonult az Alsóházból. 1833. július 26-án az alsóház elfogadta a rabszolgaság eltörléséről szóló törvényt (ami a következő hónapban jogerőre is emelkedett). Három nappal később Wilberforce meghalt. A Westminster Abbeyben temették el.*
William Wilberforce élete és munkássága kiváló példája annak, hogyan lehet állhatatos, szelídíthetetlen hittel előrelépni – a legkeményebb ellenállás ellenére is.
William Wilberforce ilyenféle hite Krisztus fő elhívásában gyökerezett, tudniillik hogy a megváltás részese legyen. Ez az elhívás Wilberforce egész életére hatással volt és politikai karrierje révén nagy befolyást gyakorolt környezetére. Ez a fajta égben - plántált nyers odaadás meg­változtat­hatja a társadalom legsúlyosabb beidegződéseit, még akkor is, ha gyakorlatilag minden egzisztenciális tényező a jó ügy ellen szól.
Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!
2Krón 15:7
*a szöveg a Brittannica.com szócikkének fordítása
change lngEN

Popular posts from this blog

Filia, Storge and Agape

War and hatred?

Jesus' two prayer models