William testté lett Igéje
Sorozatunk harmadik részében...
William Wilberforce brit politikus és filantróp, aki 1787-től kiemelkedő szerepet játszott a rabszolgakereskedelem felszámolásáért, majd magának a rabszolgaságnak a felszámolásáért folytatott küzdelemben a brit tengerentúli birtokokon.
A Cambridge-i Egyetem St. John’s College-jában tanult, ahol közeli barátja lett a leendő miniszterelnöknek, William Pittnek.
1780-ban ő és Pitt is bekerült az alsóházba, és hamarosan támogatni kezdte a parlamenti reformokat...
William Wilberforce brit politikus és filantróp, aki 1787-től kiemelkedő szerepet játszott a rabszolgakereskedelem felszámolásáért, majd magának a rabszolgaságnak a felszámolásáért folytatott küzdelemben a brit tengerentúli birtokokon.
A Cambridge-i Egyetem St. John’s College-jában tanult, ahol közeli barátja lett a leendő miniszterelnöknek, William Pittnek.
1780-ban ő és Pitt is bekerült az alsóházba, és hamarosan támogatni kezdte a parlamenti reformokat...
Az Alsóházban Wilberforce ékesszóló és fáradhatatlan szponzora volt a rabszolgaság elleni törvénykezésnek. 1789-ben 12 határozatot terjesztett elő a rabszolga-kereskedelem ellen, és szónoklata sok újság szerint akkoriban a legékesebb beszédek közé artozott a Alsóházban. A határozatokat Pitt (aki akkoriban miniszterelnök volt), Charles Fox (gyakran Pitt ellenzője) és Edmund Burke támogatta, de nem sikerült törvénybe iktatni, ezért a kérdést a parlament következő ülésére halasztották..
Az elkövetkező 15 évben Wilberforce csekély előrelépést tudott elérni a rabszolga-kereskedelem felszámolása felé (részben mert a Napóleon elleni háború ügyei nagy mértékben lefoglalták a Házat.)
1807-ben azonban végre sikert ért el: Február 23-án a brit Nyugat-Indiában zajló rabszolga-kereskedelem felszámolásáról szóló törvényjavaslatot 283-16 arányban átvitték, Wilberforce támogatóinak hurrá-kórusával kísérve. Ez Március 25-én lépett hatályba.
Fontos azonban megérteni, hogy
az 1807-es törvény nem változtatott a hatályba lépése előtti rabszolgák jogi helyzetén, ezért Wilberforce több év után {mialatt más kérdésekkel foglalkozott} újra elővette az ügyet: ő és Sir Thomas Fowell Buxton (1821-től) minden rabszolga azonnali emancipációját sürgette.
1823-ban segített megszervezni, és alelnöke lett a "Rabszolgaság Enyhítésére és annak Fokozatos Felszámolására a Brit Nemzetközösségben" nevű társaságnak – amit aztán gyakorta, általában Rabszolgaság ellenes Társaságnak neveztek.
Később Buxtonnak átadva az aboliciós mozgalom parlamenti vezetését, 1825-ben nyugdíjba vonult az Alsóházból. 1833. július 26-án az alsóház elfogadta a rabszolgaság eltörléséről szóló törvényt (ami a következő hónapban jogerőre is emelkedett). Három nappal később Wilberforce meghalt. A Westminster Abbeyben temették el.*
William Wilberforce élete és munkássága kiváló példája annak, hogyan lehet állhatatos, szelídíthetetlen hittel előrelépni – a legkeményebb ellenállás ellenére is.
William Wilberforce ilyenféle hite Krisztus fő elhívásában gyökerezett, tudniillik hogy a megváltás részese legyen. Ez az elhívás Wilberforce egész életére hatással volt és politikai karrierje révén nagy befolyást gyakorolt környezetére. Ez a fajta égben - plántált nyers odaadás megváltoztathatja a társadalom legsúlyosabb beidegződéseit, még akkor is, ha gyakorlatilag minden egzisztenciális tényező a jó ügy ellen szól.
William Wilberforce ilyenféle hite Krisztus fő elhívásában gyökerezett, tudniillik hogy a megváltás részese legyen. Ez az elhívás Wilberforce egész életére hatással volt és politikai karrierje révén nagy befolyást gyakorolt környezetére. Ez a fajta égben - plántált nyers odaadás megváltoztathatja a társadalom legsúlyosabb beidegződéseit, még akkor is, ha gyakorlatilag minden egzisztenciális tényező a jó ügy ellen szól.
Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!
2Krón 15:7
*a szöveg a Brittannica.com szócikkének fordítása
2Krón 15:7