Jézus kapcsolata a családjával
Jézus családja
Jézus nagyon is esendő, emberi környezetbe érkezett és ez a környezet egészen hmmm.. emberien reagált az Ő nem emberi elhívására. Ez természetes. Isten pedig gondoskodott arról, hogy ezek az emberek szintén mennyei támogatással induljanak el ebben az új fajta kapcsolatban Istennel.
Máté 1:20-21. 24-25. "Dávid fia József, ne riadj vissza attól, hogy menyasszonyodat, Máriát magadhoz vedd, mert ami benne fogant, a Szent Szellemtől való!
Fiat fog szülni s te majd nevezd annak nevét Jézusnak, ami ezt jelenti: Jahve megment...
Mikor József az álomból felébredt, megtette, amit az Úr angyala neki elrendelt, magához vette asszonyát. De nem ismerte* őt addig, amíg fiat nem szült, akinek aztán a Jézus nevet adta."
*Ismerni: a kifejezés intimitást jelent a zsidó hagyományos szóhasználat szerint. Tehát József nem élt házas életet Máriával Jézus születése napjáig (és természetesen a szülés utáni tisztulási időszak végéig). Ugyanerre hivatkozik Lukács az ő Evangéliumában 2:6, amikor Jézust, mint "elsőszülöttet" írja le. Nem egy szülött, hanem első..
Jézus családtagjai - kik azok?
Itt Jézus családja esetében igazából három dologra érdemes odafigyelni, önvizsgálattal.
A. Ki néz a testi, látható dolgokra?
B. Ki néz Isten szavára, ígéretére, Igéjére?
C. Ki néz Jézusra, Isten testté lett Igéjére?
Segítségül lesz nekünk ebben az a szakasz, amit Máté Evangéliumában olvasunk.
Mt.12:47-50 Valaki megszólította: „Nini, anyád és testvéreid kinn állnak, és
veled akarnak beszélni."
Ő azonban ezt felelte neki: „Ki az anyám? Kik
a testvéreim?” Erre tanítványai felé nyújtotta kezét és szólt: „Ím, ezek az
én anyám és testvéreim! Mert mindenki, aki mennybéli Atyám akaratát
cselekszi, nekem testvérem és anyám."
(vö Márk 3:32-35 és Lukács 8:20-21; 2Kor 5:16; Gal 6:15; Kol 3:11)
Családi feszültségek az elhívás miatt
Figyelemre méltó dolog, hogy milyen mértékű valódi feszültséget láthatunk Jézus mennyei hivatása és családja hozzáállása között, amivel Jézus nyíltan konfrontál is. Küldetés tudatát családja nem osztja - ő pedig nyilvánvalóan az Isten által kijelölt úton halad. Azokkal vállal családi közösséget, akik az Atya akaratában a hit útján járnak. Miért fontos ez a hívő számára? Egyszerű. A hívő ember Jézus Krisztust követi: új, mennyei családjában Ő az elsőszülött. Az Ő erőforrásait kéri és nem test szerint jár.
Máté 12:48 "ki az én anyám és testvéreim?".. kinyújtva kezét tanítványai felé:" itt vannak.."
Másodszor fontos megérteni: A testvér kifejezés itt "adelphos" azaz a közeli vérrokon, nem pedig "anepsios" ami unokatestvére jelent. Az Egyház ekkor még nem alakult meg, Jézus követőit minden esetben "tanítványoknak" hívják nem pedig "testvéreknek", mint később. Jézus az Elsőszülött tehát elindítja az átalakulást. Jön majd pünkösd és az új családi identitás.
A harmadik, ezekből következő bibliai tény, hogy Mária, a valós személy, {a zsidó Mirjam} - mint minden más egészséges anyuka, - gyermekeket szült. Ezt alátámasztják az apostolok is. Fiai név szerint meg vannak említve Máténál és Márknál is:
Mt.13:55-56 "Hát nem az építőmester fia ez? Nem Máriának hívják az anyját? Ugye hogy Jakab, József, Simon, Júdás a testvérei? S a húgai is mind nálunk vannak?"
(vö Mk. 6:3 és Ján 6:42)
Ez 4 fiút és min. 2 lány gyermeket jelent. Jézussal együtt tehát min. 7 gyermeket találunk a családban, de ismerve a korabeli kultúrát és a nemek általános arányát, a lányok lehettek többen is.
Szűz Máriáról ezek alapján tehát addig az időpontig beszélhetünk, amíg Józseffel a házas életet nem kezdte el. (Lásd a már említett igét Máté Evangéliumában 1:24-25)
Az ő szerepe mégis rendkívüli, sokrétű és nem degradálhatjuk különleges életét valamiféle protestáns előítéletek miatt. Néhány példa következik vele kapcsolatban.
Láthattuk, Jézus igazi családja nehezen viselte el az elsőszülött elhívását és aktivitását. De árnyaljuk ezt kissé! Édesanyja élő hitű zsidó asszonyként "forgatta a szívében" a fiáról kapott próféciákat. Az Ige "forgatása" minden zsidó férfinak kötelessége volt. Az asszonyoknak ez nem volt kötelessége. Mégis:
Lukács 2:19 Mária pedig e szavakat mind megőrizte, és a szívében egybevetegette azokat.
Lukács: 2:49-50-ben egy másik eset kapcsán szintén ezt a fókuszt látjuk.
"Miért kerestek engem - kérdezi a tizenéves Jézus - nem tudjátok hogy nekem Apám Házában (A Templom) kell lennem?"
Olvashatjuk, hogy Jézus a Templom épület együttesében kereste az idősebb írástudók társaságát, ott tanulva az írásokat. Itt találtak rá tehát szülei, akik a megkezdett karaván útról tértek kényszerűen vissza mert Jézus valahol, hmmm. eltűnt közben. Valójában ott maradt a Templomban.
Az eset után itt ismét azt olvassuk (2:50b):
"Anyja azonban mind ezeket a dolgokat szívében őrizgette."
Van bizonyos feszültség Mária és fia, Jézus között később is, a kánai menyegzőn. Tudni való, hogy Jézus addig a pontig nem tett természetfeletti dolgokat. Magyarán, nem lépett fel mint Isten képviselője.
Az Evangélium így szól erről (Jn. 2:1-5):
Harmadnapon menyegző lett a galileai Kánában. Jézusnak anyja is ott volt. Meghívták továbbá Jézust és tanítványait is a menyegzőbe. De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: „Nincs boruk."
Ez a kánai eset egy igazi, közel-keleti, sok napos esküvő, sok vendéggel. És egy rendkívül kínos közjátékkal, mivel kifogy a bor. A sok vendég között ott volt Mária, (sorrendben a szöveg szerint első, ami az apostoli gondolkodás szerint szokatlan, azt jelentheti hogy az ő közeli rokona házasodott), Jézus, tanítványai és mások. Itt Mária az, aki azt mondja: "nincs boruk". Jézus vonakodása ellenére Mária felszólítja a szolgákat: "Tegyétek amit mond."
Aha. Itt mozgásba kerülnek a dolgok! Olvassuk csak!
„Mi közünk ehhez, óh asszony?... Még nincs itt az én órám."
„Tegyétek meg, amit mond"
Mária fontos példa, aki Isten felé fordulva élt, bár igaz, hogy néha megdöbbentette a fia viselkedése. Azonban sohasem tekintette önmagát valami nagynak. Személyes mottója lehetne az evangélista által lejegyzett imádsága:
Lukács 1:46-47 "Magasztalja lelkem az Urat! Szellemem ujjongásba tör ki Megmentőmön, Istenemen..."
Mária nem felejtette el a Mennyei Kezdetet az évek folyam és szíve nem változott meg, ahogy gyermekei felnőttek.
Visszatérve a kánai esetre, amikor Jézus jelzi hogy ez nem az ő időzítése, és nem így képzeli el a helyzetet, Mária hittel reagál, nem pedig a láthatókra néz. Nem gondolja ugyan, hogy fia cserben fogja hagyni a násznépet és a vendéglátó családot, azonban az irányítási vágyat le kell tennie. Miért? Mert Jézus: az Úr. Amikor végre Őrá terelődik a figyelem: Ő mindent helyre állít.
Később sajnos újra növekedni látjuk a feszültséget Jézus családjában, az eddigieknél súlyosabb formában. Amikor Jézus kiválasztja tanítványait és tömeg kezd gyűlni köré, a családtagok már egyenesen háborodottnak tartják őt:
Márk 3:21 "Mikor rokonai ezt meghallották, elmentek, hogy hatalmukba kerítsék, azt gondolták ugyanis, hogy nincs magánál..."
Jézusnak tehát nem csupán vallási ellenségeivel kellett megküzdenie, de saját családjával is, akik nyilvánvalóan csak emberi, természeti szinten látták őt. János 7:5-ben is így olvassuk:
"Mert még testvérei sem hittek benne"
(az előző versekben egyenesen gúnyolják, hogy gyáva, mert nem jelenik meg nyilvánosan...)
A Megváltó terv azonban itt is működik. Mind Máriát mind Jézus testvéreit a későbbiekben az első gyülekezet tanítványai között látjuk (ApCs.1:14), Jakab, Jézus egyik öccse pedig egyenesen a Jeruzsálemi egyház feje lesz.*
*Hacsak ez a személy nem "Alfeus fia Jakab" de a Galata levél 1:19 alapján, Pál apostol személyes bizonysága szerint sokkal inkább Jézus testvéréről lehet szó.
A teljes könyv letölthető itt: "Az Igazi"
