A
(mostanában) kialakult helyzetet azzal a bibliai képpel lehet legplasztikusabban illusztrálni, amely szerint a nemzetek viselkedése a sok háborúság hatására olyan lesz, mint a
háborgó tenger, amely sok visszataszító szemetet, iszapot okád magából a felszínre. Ilyen körülmények között egyre inkább megmutatkozik az ember lelke mélyén rejtőzködő sok gonoszság és aljasság. Számos ilyen megnyilvánulásnak lehettünk tanúi az elmúlt években is.
Nagyon fontos, hogy a keresztényeknek valóságos és személyes közösségük legyen Jézus Krisztussal, a Szentlélekkel és az Atyával. E kor és élet viharaiban mindig erőteljes az elsodródás veszélye. Ellenszéllel szemben az ember életiránya gyakorta eltér kitűzött céljától, és olyan irányba sodródik, amit nem ő választott. Ezt a fenyegetettséget csak úgy tudjuk elhárítani, ha erős a közösségünk az Úrral, ismerjük az ellenség szándékát, és megharcoljuk a hit nemes harcát. Így tudunk haladni tovább az egyenes úton.
A természetes és a természetfeletti világ éles szétválasztása csupán az emberi értelem terméke: a valóságban a két világ nem különíthető el mereven egymástól.
Számos keresztény gondolkodására a filozófusok és teológusok nagyobb befolyást gyakorolnak, mint a Szentírás. Nem kevés keresztény vélekedik úgy, hogy természetfölötti befolyás nélkül is alakíthatja a sorsát itt a földön a „józan ész” szerint, és majd csak akkor találkozik a természetfölöttivel, amikor elköltözik ebből a világból.
A Biblia azonban egyáltalán nem így ábrázolja az ember földi sorsát. A természetes világban is jelen van a természetfölötti, és a természetfölöttiről sem szabad úgy vélni, mintha valamiféle árnyéklét, csupán spirituális valóság lenne, hiszen az Írások szerint az is tele van tökéletes, konkrét létezőkkel...
...
Mivel a láthatóban jelen van a láthatatlan, (Heb 11:3) ezért az emberek kapcsolatban állnak a természetfölötti világgal, sőt ez sorsuk fő alakító tényezője. Magatartásunkban gyakran tükröződik az Isten és a Sátán közötti konfliktussorozat. Az emberek gondolkodásából, viselkedéséből, beszédéből, életvezetéséből is következtetni lehet a két birodalom közötti összeütközés intenzitására. Az ilyen mélyülő, intenzív konfliktusok időszakaiban az emberek sokkal zavartabban viselkednek és beszélnek, mint nyugodtabb szellemi miliőben.
A keresztény világ napjainkban is erőteljes megpróbáltatáson, sőt krízisen megy keresztül.
Isten a hívőket is olyan vízválasztó ügyek elé állítja, melyek által felszínre kerül, hogy kiknek a gondolkodásmódja, értékrendje áll Isten Igéje alapján, és ki az, aki csak felszínesen kapcsolódik Jézus Krisztushoz.
... úgy gondolom, a kereszténység lehetőséget kapott, hogy talpra álljon, és betöltse Dániel próféciáját:
„Az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik, és az értelmesek sokakat oktatnak.” (Dán 11:32—33) A bűnnel és hazugságokkal szemben először személyes szinten kell győzelmet aratnunk, s ezt csak a Szentlélekkel való szoros együttműködés által érhetjük el. Ne adjuk át magunkat passzívan a körülményeket alakító erőknek, mert azok csak lenyomnak, és szárnyaszegetté teszik a hívőket. Ezért is fontos, hogy vizsgáljuk meg, milyen hatások folyományaként haladunk, és milyen irányban. Az igazodási pont, a világítótorony: Isten Igéje.
...
Pál apostol arra szólít fel bennünket, hogy újjászületésünk után
az Isten Igéjébe vetett hit alapján cselekedjünk és éljünk. A pusztán jó szándékok és a vágyak alapján álló tettek nem időt - álló értékek. Nem minden szándékunk és célunk áll összhangban Isten Igéjével. Az istenfélő hívők alárendelik magukat Isten Beszédének, mert tudják, hogy az az Úr jelenlétét, természetét, erejét hordozza, és a hit tárgyait, a láthatatlan dolgokat Isten Igéjében lehet megragadni. Amivel Isten bennünket meg akar áldani, az az Igén keresztül vehető át.
EN
