A különbség a zúgolódás és a siralom között

Rob Brockman írása
The Gospel Coalition
ca.thegospelcoalition.org
.. az Urat kísértéssel ki ne hívjuk próbára, amint közülök némelyek megkísértették őt, s aztán kígyók miatt elvesztek;
ne zúgolódjatok, mint ahogy közülök némelyek zúgolódni kezdtek, és a pusztító kezétől elvesztek!
Mindezek előképekként estek meg azokkal, s azért írattak meg, hogy mi, akikre a korok végső dolgai jutottak, intést kapjunk.
1 Kor 10:9-11 {Csia Lajos ford.}
A feleségem és én nemrégiben elvesztettük a gyermekünket. Siennának úgynevezett "mola-terhessége" volt - ez egy hihetetlenül ritka rendellenesség, amikor a méhlepény elszabadul, és nem végzi el a feladatát, azaz nem látja el tápanyaggal a babát. Amikor elment a 13 hetes ultrahangvizsgálatra (akkor éppen Új-Fundlandon utaztam), a technikus nem talált szívhangot.
Összeomlottunk.
Az első gyermekünk eltűnt.
Ahol szívdobogást vártunk, ott süket csendet hallottunk.
De aztán, hogy még rosszabb legyen a helyzet, mindketten COVID-ot kaptunk két nappal azután, hogy megtudtuk, hogy elvesztettük a babánkat. Nem is a COVID könnyű köhögéses változatát, hanem az öt napig tartó lázzal, köhögéssel, fejfájással, hidegrázással, kimerültséggel és fájdalommal járó változatot. Hogy a sérülést tetézze, az orvosok aggályosnak találtak néhány sejtet, amelyeket Siennából vettek, és amelyek rákosnak tűntek.
Egyik kísérlet a másik után.
Egyik gyomorszorító ütés a másik után.
Ez egy hosszú, siránkozással, vagyis inkább siralommal teli időszakhoz vezetett Sienna és az én számomra, de különösen az ő számára. Voltak időszakok, amikor tudtuk, hogy a gyermekünk Jézussal van, de nem éreztük, hogy Jézus velünk van. A gyászban mindenféle csüggesztő gondolat és érzelem előfordul és voltak pillanatok, amikor úgy éreztük, hogy "a sötétség lett egyetlen társunk" (Zsoltárok 88:18).
credit: Seattle School of Theology
Éppen ezért látjuk a Bibliában a Siralmas állapotot.
A siralom segíthet megfogalmazni a magányt és a kétségbeesést a gyász idején, de egyben megtart bennünket Isten jellemének és Igéjének igazsága mellett*.
*Az alábbi cikkben részletesebben definiálom a siralom fogalmát - ca.thegospelcoalition.org/article/the-art-of-lament.
A siralom idején azonban a napi bibliaolvasásomban az 1. Korinthus 10-et olvastam. Ebben a szövegben Pál elmagyarázza, hogy az ókori Izrael történelme tanításként szolgál számunkra, hogyan NE kövessük a nyomdokaikat:
"Ami velük történt, intő példa számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, mint ők!"
1 Korinthus 10:6 {Egyszerű ford.}
Pál ezután több történelmi példát is felsorol az engedetlenségükre, és minden alkalommal elmondja, hogy NE kövessük a példájukat.
Érdekes módon az egyik példa, amit Pál a viselkedésformákra hoz, amelyeket nem szabad utánoznunk, Izrael "zsörtölődése" (10. vers).
A zsörtölődés, zúgolódás az, amikor a bánatunk és a szorongásunk nem Isten ígéretei és vigasztalása felé terel bennünket, hanem inkább eltávolít Istentől.
Ez megragadott engem, mivel a siránkozás, pontosabban siralom időszakában voltam. Gyakran azon kaptuk magunkat, hogy panaszkodunk, hogy milyen nehéz a helyzet, és milyen nehéz ez a megpróbáltatásról megpróbáltatásra járó időszak. Gyakran megosztottuk egymással, hogy mennyire elhagyatottnak éreztük magunkat a mi Jó Pásztorunk akaratából, és milyen kiszolgál­tatottnak éreztük magunkat a csavargó és vicsorgó farkasoknak.
Ez elgondolkodtatott, vajon mikor válik a "siralom" "zsörtölődéssé"?
Ahogy Izrael történetét olvastátok, gyakran morgolódtak Mózes és Áron ellen. Azokban a pillanatokban, amikor az élelem kevés volt, a kényelem hiányzott, és a veszély fenyegetőnek tűnt, Izrael megbánta, hogy valaha is elhagyták Egyiptomot.
Azután Mózesre támadtak: „Minek hoztál ki bennünket Egyiptomból? Talán nincsenek sírok Egyiptomban? Azért vezettél ide, hogy itt haljunk meg a sivatagban? Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj békén minket, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat!”
Kiv. 14:11-12
Ezt mondták nekik: „Ölt volna meg inkább az Örökkévaló minket még Egyiptomban, ahol húsos fazekaink mellett ülhettünk! Bezzeg ott bőven volt mit ennünk, itt meg semmi sincs! Biztosan azért hoztatok ebbe a sivatagba, hogy mindannyian itt haljunk éhen!”
Kiv. 16:3
A felderítők rossz híreinek hatására az egész nép felkavarodott, mindenki kiabált, sokan sírtak és jajgattak egész éjjel, s végül valamennyien Mózes és Áron ellen fordultak, és őket hibáztatták. „Jobb lett volna, ha Egyiptomban haltunk volna meg! Vagy legalább a sivatagban pusztultunk volna el! Azért hozott az Örökkévaló ide bennünket, hogy most a harcban essünk el, gyermekeink és asszonyaink meg rabszolgák legyenek?! Nem lenne jobb visszamenni Egyiptomba?”
(Num. 14:2-3) {Egyszerű ford.}
A kihívást jelentő körülmények, amelyekkel a sivatagban találkoztak, nem az Istenbe vetett további bizalomhoz vezettek, hanem inkább az Isten céljai elleni megkeményedett lázadáshoz.
Gyászukban azt hirdették: "Nem Istent akarjuk, hanem Egyiptomot akarjuk!".
Ebben rejlik a különbség a siralom és a zsörtölődés között.
A zsörtölődés az, amikor a bánatunk és a gyötrelmünk nem Isten ígéretei és vigasztalása felé terel minket, hanem inkább eltávolít Istentől.
Amikor úgy tűnik, hogy a bánat és a gyász a sorsunk, és a nehézségek időszaka van elrendelve számunkra, akkor kísértésbe eshetünk, hogy jobban vágyunk az egykori kényelemre, mint Isten céljaira és ígéreteire.
A szenvedés hosszú, sötét éjszakáján maga a kényelem és a könnyedség is szép csendben bálványokká válhatnak, amelyekre reményt keresünk. Könnyebb napokra vágyunk. Azt kívánjuk, bárcsak visszamehetnénk. Haragudni kezdünk Istenre minden nehézség miatt, amivel találkozunk, és ez megkeményedett szívet és mélységes elégedetlenséget formál Istennel és az Ő egyedi céljaival kapcsolatban.
De ez nem siralom, hanem zsörtölődés.
Igen, a siralom azt mondja: "Valld meg a gyötrelmedet. Valld be a fájdalmadat. Add ki magadból!" A siralom azonban ezután arra irányít bennünket, hogy tekintetünket Krisztusra, a Szent Szellem által nekünk megígért sok vigasztalásra fordítsuk, és emlékeztet minket a Krisztusban való gondviselésre és megelégedettségre!
A siránkozás az, ami arra vezethet bennünket, hogy Pál apostollal együtt (ahogyan ő írja, miközben ne feledjük épp a börtönben szenved) azt mondja:
Nem az elszenvedett hiány miatt beszélek erről, mert én megtanultam, hogy megelégedett legyek azzal, amiben vagyok. Tudok alant élni, tudok bővelkedni is. Mindenbe, az élet összes formáiba be vagyok avatva, a jóllakásba és az éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe. Mindenre van erőm Az által, Aki hatalomra segít engem.
Fil 4:11-13
...
Ez a szöveg részlet az alábbi cikkből való: "What is the Difference Between Grumbling and Lament". A teljes, eredeti cikk itt található:
ca.thegospelcoalition.org/article/what-is-the-difference-between-grumbling-and-lament/
change lngEN

Popular posts from this blog

An influential life in the Holy Spirit and in Love - part 1

Kimutatni az Atyát

Two dimensions of Worship Adoration Prayer