A szentek és szeretettek
tanulmány
Szent élet és identitás
Róma 8:26-27
"Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal. Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért."
"Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal. Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért."
M ár ez az egy Ige hely is árulkodik arról, hogyan kell látnunk az Újszövetségi gyülekezet új identitását. Ha a Szentírásban böngészünk, már az ószövetségi lapokon rögtön láthatjuk, újra és újra hirdetik, hogy a szentség Isten alap tulajdonsága. Mivel pedig Isten népe az Ő szövetségese, ennek az alapja a szentség (elkerített, elválasztott állapot).
Lev. (3Móz) 11:44-45; 19:2; 20:7; "Szentek legyetek, mert én szent vagyok."
Amikor azonban Isten azt mondja: "legyen..." akkor az lesz is – mert Ő a Teremtő. A megszentelő kegyelem teszi lehetővé hogy át változzunk, és saját akaratunkkal részt vegyünk ebben az Isten által akart folyamatban.
Az eredeti héber szövegben több helyen is Istennek olyan jellemvonását találjuk meg, amit legtalálóbban a "féltőn szerető" házastárs képével adhatunk vissza. Isten - Szent Isten. Isten - Féltőn Szerető Isten. (Kiv.20:11)
Jellemével és féltésével összeegyeztethetetlen a sötétség és a bűn bármilyen formája. Ezért különösen fontos számára, hogy a kiválasztott szövetségeseit le- és elválassza a körülöttük lévő hamis bálványoktól és az azokat szolgáló népektől. Ez az elválasztott és kiválasztott állapot a Szentírásban a szentség.
Jellemével és féltésével összeegyeztethetetlen a sötétség és a bűn bármilyen formája. Ezért különösen fontos számára, hogy a kiválasztott szövetségeseit le- és elválassza a körülöttük lévő hamis bálványoktól és az azokat szolgáló népektől. Ez az elválasztott és kiválasztott állapot a Szentírásban a szentség.
Isten Szent és szellemi személy és jól lát olyan dolgokat melyek szentségtelenek, így ártanak a teremtményeinek. Ez az elkerítettség tehát védelem és a szentség alapja. Ha "időt szentelünk" ennek megértésére, már a gyakorlatban is teszünk az odaszántságért és egyben gyakoroltuk is a szentség jelentését.
Ex.20:2-3 "Azután Isten ezeket a szavakat mondta:
Én (a) Vagyok az Úr a te Istened, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, ki a szolgaság helyéről. Ne legyenek más isteneid mellettem.
Ne készíts bálványokat magadnak sem bármi mennyben lévő alakjára, sem földiekére, sem ami a föld alatti vizekben van..."
Én (a) Vagyok az Úr a te Istened, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, ki a szolgaság helyéről. Ne legyenek más isteneid mellettem.
Ne készíts bálványokat magadnak sem bármi mennyben lévő alakjára, sem földiekére, sem ami a föld alatti vizekben van..."
Ez minden teremtett lény fölé helyezi az embert, emlékeztet az eredeti pozíciónkra a Földön; nem imádhatunk valamit, ha azt a parancsot kaptuk, hogy műveljük, uralkodjunk rajta. (Ter.2:15.20;)
Jól látható, hogy a tiltás mögött az Istennel való közösség védelme áll. A szentség méltóság és felelősség, ami a szövetséges embert jellemzi és szembe állítja az Isten nélküli elveszett állapottól, ahol a kígyó az "úr".
Ahol pedig Jézus Krisztus az Úr – ott a szentség együtt él a szeretettel:
"Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.."
Ef.1:4
Ef.1:4
A teljes könyv letölthető itt: "Az Igazi"
