Júdás apostol levele
Idővonal
Szerző dátum címzettek
A levelet Júdás, Jakab és Jézus testvére írja (lsd. Mt. 13:55; Mk 6:3, ahol “Júdás ” ugyanaz,mint a görögben “Júdai” azaz 'zsidó ffi'). Judás levele valószínűleg a 60-as évek közepén íródott. Figyelembe véve a nyilvánvaló zsidó nézőpontot a levél címzettjei valószínűleg zsidó keresztyén hívők, vagy olyan közösség ahol a nemzetekből való hívek együtt élnek a zsidó hátterű emberekkel és számukra is ismertek a zsidó szokások.
Mivel a Júdás levél olyan helyzetet mutat be ami a 2Pt - ben is olvasható és irodalmi szempontból kapcsolatot mutat annak 2. fejezetével* a két levelet legtöbben egy időszakra, egymáshoz egész közel teszik, mégha a dátumra nincs is bizonyíték.
*hozzáértők szerint a Judás levél a 2Pt-nek részben forrása lehet
Cél, alkalom és háttér
Júdás óva int attól, hogy olvasói kövessék azokat a hamis tanítókat, akik behatoltak az egyházba, és eltorzítják az egyetlen igaz hitet. Júdás felhívja az egyházat, hogy agresszíven védje meg az igazságot az ilyen hamis tanítások ellen.
Míg a Judás által említett hamis tanítók mélyen liberálisak voltak (erkölcsileg korlátlanok), történelmileg pontatlan lenne azt állítani, hogy gnosztikusok voltak. Ez az eretnek szekta (vagy szektacsoport) elsősorban Kr. E. II. századtól volt befolyásos.
Judás úgy éri el a célját, hogy analógiákat hoz fel az Ószövetség eseményeivel, ugyanazokat az értelmezési elveket alkalmazva, amelyek 2 Péterben (és az ÚSZ-ben) máshol találhatók. Esetének felépítése során a nem bibliai irodalomból is merít: a zsidó apokaliptikus hagyományokból (utal 1 Énókra és Mózes Testamentumára). Így irodalmi megközelítésben Júdás levele kifejezetten zsidó ízű.
A formátum Új Testamentumi levél, a köszöntés, a fő rész és a zárás laza felosztásaival. De a levél központi része (5–16. V.) illeszkedik az ítélő prófécia stílusához: támadásának van tárgya, több irányból támad, kemény hangnemben és implicit mércéje van, amin végig van vezetve a támadás („az a hit, amelyet egyszer mindenkorra átadtak a szenteknek”; 3. vers). A hitüket elhagyók leírása (8–16. vers) képet nyújt jellemükről és cselekedeteikről. Képek és utalások (például Sodoma és Gomorra és Mihály arkangyalra) költői minőséget kölcsönöznek a levélnek.
Az író rémületet mutat a hitehagyás és az azt kiváltó hamis tanítók miatt. Az egyetlen ÚSz szakasz, amely Júdáson is túlmutat ezekben a tulajdonságokban, amikor Jézus nyíltan elítéli a vallási vezetőket a Máté 23-ban. De ez a levél az ÚSz levelek szokásos megnyugtató megjegyzéseivel kezdődik, és az utolsó két versben az egyik legmegindítóbb áldássá válik az ÚSz ben.
Kulcs témák
A keresztényeknek meg kell védeniük a hit tanait (v. 3).
A hamis tanítókat erkölcstelen jellemük alapján lehet azonosítani (vv. 4, 8, 10, 12–13, 16, 18–19).
Isten meg fogja ítélni a hamis tanítókat (vv. 4, 5–7, 11, 14–15).
A szenteknek ki kell tartaniuk, hogy megmeneküljenek (vv. 17–23).
Amint Isten kegyelmet ad azoknak, akiket elhívnak, kegyelmet kell tanúsítaniuk másokkal szemben (vv. 2, 21–23).
Isten megadja a kegyelmet, biztosítva, hogy népe kitartson (vv. 1–2, 24–25).
Áttekintés
Kezdő üzenetek (vv. 1–2)
Júdás felhívása : küzdj a hitért (vv. 3–4)
Az erkölcstelen és állhatatlan karakter és az erre érkező szembesítés és ítélet (vv. 5–16)
Záró felszólítások (vv. 17–25)
