Tune and Prepare!

We often sing: "Jesus, we enthrone you.. We proclaim you are king And as we worship fill the throne Come lord Jesus and take your place" Don Moen — Jesus, we enthrone you However, we are moving beyond the beautiful and emotionally charged melodies of the 1980s and 1990s. These were rare moments at the start of this century and served as a genuine source of inspiration for many generations. Yet The Worship is not merely a product of the moment, nor is it confined to a specific festive aspect of Christian culture. Our forefathers, the Apostles, were not musical expert lads (don't forget, their average age couldn't be over twenty-something) A fisherman can play on guitar or gusla, but it's quite hard to imagine this among the Jewish twelve. Their followers were no exception. But. After the Pentecost They were so immersed in the Holy Spirit that they attracted hundreds and triggered a nervous, later furious reaction from the R...

Sokszor énekeljük hogy "Jézus, térdet hajtunk Valljuk, Te vagy a király trónt állítunk Neked jöjj Úr Jézus, foglalj helyet!" Don Moen — Jézus, térdet hajtunk Azonban lépünk túl a 80-90 évek szép és érzelmileg telített melódiáin. Ezek ritka pillanatok voltak az elején és valódi inspirációt jelentettek számos generáció számára. Azonban a dicsőítés nem csupán a pillanat műve és nem szoritkozik egy bizonyos keresztyén kultúra ünnepi szegmensére. Őseink, az apostolok, nem voltak különösebben zeneileg tehetséges fiatalemberek (ne feledjük, átlagéletkoruk aligha haladhatta meg a húszas éveket). Lehet, hogy egy korabeli halász tudott gitározni vagy guzlán játszani, de ezt a zsidó Tizenkettő esetében meglehetősen nehéz elképzelni. Követőik sem voltak kivételek. Pünkösd után azonban annyira megteltek a Szent Szellemmel, hogy több száz embert vonzottak magukhoz, és ideges, később pedig dühös reakciót váltottak ki a Római Birodalomból. A Nagy Biro...

Péter és Pál. Két férfi, akiknek háttere gyökeresen eltérő volt. Két ember, akiket az Úr Jézus ugyanarra a legnemesebb és legnehezebb szolgálatra hívott el. Ismerjük a prédikációikat. Ismerjük a vértanúságukat. Ismerjük a leveleiket, amelyeket kétezer éve másolnak és újra másolnak, és amelyek ugyanabban a Bibliában, egymás mellett szerepelnek, a világ végéig. De van egy apró, könnyen elnézhető mondat elrejtve az egyik levélben – egy mondat, amely olyasmiről szól, amiről szinte senki sem prédikál. Pál szinte mellékesen írja, hogy megtérésétől számított három évvel, odaadó szolgálatának kezdetétől számított három évvel felment Jeruzsálembe, és tizenöt napig Péterrel maradt. Tizenöt nap. Két férfi. Egy hely, egy ház, egy városban, két teljes héten át. A Szentírás pedig szinte semmit sem árul el arról, mi történt ebben az idő alatt... ... Pünkösd után Péter a jeruzsálemi gyülekezet elismert szószólójává válik — prédikál a töm...

Peter and Paul. Two men from radically different backgrounds. Two people whom the Lord Jesus called to the same most noble and most difficult ministry. We know their sermons. We know their martyrdoms. We know their letters, copied and re-copied for two thousand years, sitting in the same Bible, side by side, world without end. But there is a small, easily-missed sentence buried in one of those letters — a sentence that tells us something almost nobody preaches on. Paul writes, almost in passing, that three years after his conversion, three years after the beginning of his devoted services he went up to Jerusalem, and he stayed with Peter for fifteen days. Fifteen days. Two men. One place, one house, in one city, for two full weeks. And Scripture tells us almost nothing about what happened in that time... ... After Pentecost, Peter becomes the recognized voice of the Jerusalem church — preaching to the crowds (Acts 2:1...